A Szív, 1994 (80. évfolyam, 2-4. szám)

1994-02-01 / 2. szám

A SZÍV

1994. FEBRUAR

91

„Azon a napon a kedvéért szövetséget kötök a mező vadjával, a magasban szárnyaló és a földön csúszó állatokkal; eltüntetem az országból az íjat, a kardot, a háborút, és zavartalan nyugalmat biztosítok nekik. ” (Oz 2,20)

„Térjetek meg” - mondja Jézus (Mk 1,15), vagyis forduljatok meg, általam és bennem van út, van visszatérés az atyai házba.

„A sóvárgással eltelt természet Isten fiainak megnyilvánulását várja.” (Róni 8,19) Isten és ember kapcsolatának helyreállása átsugárzik az egész természetre. Az Isten jelenlétébe, Isten szeretetébe visszatalált ember nem tekinti többé sem a természetet, sem a másik embert kifosztani való zsákmánynak, hanem mint a teremtés kezdetén az Éden kertben, azt tekinti feladatának, hogy „művelje és őrizze” (Tér 2,15), amit Isten rábízott.

Február 27. - NAGYBÖJT 2. VASÁRNAPJA Tér 22,l-2;9a;10-13;15-18 Róm 8,31b-34 Mk 9,2-10 „Tulajdon Fiát küldte el a bűn miatt.” (Róm 8,3)

*

A

brahám számára Izsák az isteni ígéretek megtestesítője, mindennél fontosabb és a jövő záloga. S mégis jön egy nap, amikor Isten elkéri azt az ajándékot, amit ő adott Ábrahámnak. Drámai pillanat: vajon kit választ Ábrahám, az ajándékot vagy Istent? Vajon ki az úr Abrahám szívében, a teremtmény vagy a Teremtő?

Ábrahám bizonyságot tesz Isten iránti szeretetéről, kész lemondani arról, ami a világon mindennél fontosabb neki, a nagy nemzetté válás reménységének megtestesítőjéről, Izsákról. Érezzük, ennél nagyobbat nem kérhetett volna tőle Isten és ennél nagyobbat nem adhatott volna ő. Ábrahám Istenbe vetett hite, bizalma, Isten iránti szeretete örök időkre például szolgál.

Jézusban Isten tesz tanúbizonyságot az emberek iránti szeretetéről: ,,0 tulajdon fiát sem kímélte, hanem odaadta mindnyájunkért.” (Róm 8,32)

Jézus, tanítása erejével, csodáival újra és újra bizonyította az emberek előtt, hogy ő valóban Isten Fia. De a színeváltozás az egyetlen alkalom Jézus életében, amikor dicsősége, Isten-Fiúsága emberi szemek előtt megnyilvánul. Az isteni ragyogás, melyet elrejtett a test köntöse, egy pillanatra előtör a kiválasztott apostolok szeme előtt. Miért éppen ott, miért éppen akkor, miért éppen nekik?

Ennek a hónapnak négy vasárnapi evangéliumán végighúzódik egy ismétlődő motívum:

„Kiment egy magányos helyre, hogy ott imádkozzékMk 1,35 (1. vasárnap) „Magányos helyeken tartózkodott.” Mk 1,45 (2. vasárnap)