A Szív, 1994 (80. évfolyam, 2-4. szám)
1994-02-01 / 2. szám
A SZÍV 1994. FEBRUÁR 51 Kispolitika - nagypolitika A jogszabályok soha nem tudnak megbirkÓ7.ni az élet adta valamennyi helyzettel. Gondoljunk csak arra, hogy a közoktatási törvény kapcsán nyolcszáznál is több módosító javaslatot vitattak meg. S gondoljunk olyan eleven, ízig-vérig jó pedagógusokra, akik nem azért tanítottak/tanítanak jól, mert jó törvény őrködik munkájuk felett, hanem, mert értenek valamihez, amit meg akarnak és meg is tudnak másokkal osztani. Világért sem azt állítom: mindegy, milyen a közoktatási törvény. De az igaz, hogy a törvényektől függetlenül is el kell döntenünk, életünket milyen elvek szerint éljük. A társadalomtudománnyal (szociológiával) foglalkozók a hivatalos, jogi, intézményesített („törvényes”) közéletet formálisnak mondják, szemben az informálissal, amely éppen az ellenkezője a formálisnak. Élettani hasonlattal: a formális életvezetés hasonlítható a vér érrendszeréhez, mert nyomon követhető, szabályos rendszer, az informális élet pedig a nyirokrendszerhez hasonló. Nincs olyan útja, olyan pályája, mint az érrendszeré, mégis mindenhová eljut a nyirok láthatatlanul és közvetlenül. Megtapasztaljuk a demokratikus jogalkotás roppant nehézkességét. Ehhez képest nagyon kevés az időnk, tehát az egyes ember aligha tudja kivárni, amíg minden kikristályosodik, főképpen azt nem, hogy az elkészült, majdnem tökéletes törvényeket a jó emberek törvénytisztelőén meg is tartsák. Számunkra, vallásos emberek számára régóta életformáló vezérelv („nyirokrendszer”) az isteni kinyilatkoztatás szava: „Adjátok meg a császárnak, ami a
