A Szív, 1994 (80. évfolyam, 2-4. szám)

1994-04-01 / 4. szám

A SZÍV

1994. ÁPRIUS

185

Fehérvasárnap, tehát egy héttel húsvét után évről évre Tamás e hitetlenségéről elmélkedhetünk. (Jgyanis az után az első húsvét után egy héttel - Tamás és a mi kedvünkért - Jézus ismét elviszi békességét tanítványai közé. Kiteszi magát Tamás vizsgálódásának, hogy a vizsgálat eredménye bennünket is megnyugtasson, meggyőzzön a Megfeszített és a Feltámadott azonosságáról. Nem baj, hogy Tamásnak szégyenkeznie kellett. Az az „én Uram, én Istenem” őt is ugyanakkora békességgel ajándékozta meg, mint bennünket minden egyes bánatos találkozás Isten végtelen nagyvonalúságával, irgalmával, szeretetével. Örömre hangol miket Jézus kijelentése: „Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek." Mert Jézus itt bennünket mond boldognak.

ÁPRILIS 17. - HÚSVÉT 3. VASÁRNAPJA ApCsel 3,13-15.17-19; ÍJán 2,l-5a; Lk 24,35-48 Hogy megértsék az írásokat s

Ú

jabb beszámoló tanúi vagyunk. Az emmauszi tanítványok beszélik el Jeruzsálemben maradt társaiknak a feltámadás nekik szóló csodajelét: a kenyértöréskor felismerték Jézust.

Az eközben közéjük lépő Feltámadott mégis rémületet okoz. Vigasztalnia, nyugtatgatnia kell őket. Bizonyítékokat szolgáltatnia ahhoz, hogy valóban ő az.

(Pedig sokszor ezt a legnehezebb bebizonyítani.) Jézus nagy türelemmel fejti ki tanítványainak az írások értelmét, hiszen az Atya ígéretének (a Szentiéleknek) kiárasztása után ők maguk lesznek a feltámadás tanúi a történelem hátralevő idejében. A Messiás nevében, aki meghalt és harmadnapra föltámadott, szerte a világon a megtérés és a bűnbocsánat hirdetői lesznek.

Ezt teszi Péter is éppen „azokban a napokban”, azaz a Szentlélek kiáradása után saját véreihez, a jeruzsálemiekhez szólva. Nagy az