A Szív, 1994 (80. évfolyam, 2-4. szám)

1994-04-01 / 4. szám

1S2

KATOLIKUS LELKISÉGI TÁJÉKOZTATÓ

KEMÉNY BESZÉD EZ

V

árszegi Asztrik főapát-püspök a Katolikus Újságírók Szövetségének tanulmányi napján, 1994. március 5-én elhangzott hozzászólásából:

M

indannyiunknak, az egyház közösségének is tanulnia kell folytonosan. Tanulnunk kell a keresztény szabadságot, tanulni a bátor, az építő szót, de a szeretetben és a másik tiszteletében kimondott kemény, kritikus szót is. Ezek az ellentétesnek látszó fogalmak a keresztény bölcsesség kohójában nem jelentenek feloldhatatlan és egymást kizáró valóságokat. A keresztény bölcsesség olyan térbeli látásmód, amelyben éppen az előbb említett ellentétek megvannak, az igazság nem torzul el az elhallgatás révén és a szeretet nem lesz alkalmatlan csúsztatássá, vagy netán hamis tükörré, amely éppen a valóságot fedi el. Sokszor úgy írunk és úgy beszélünk, hogy szavaink csak arra valók, hogy gondolatainkat elfedjék és ne engedjenek közelebb jutni az igazsághoz és a valósághoz. Ritka az egyszerű, a valóságot megközelíteni akaró szó. Ennek gyökere a hitetlenség és az enélkül is meglévő, de ebből is fakadó félelem. Szavaink, kifejezéseink, az előregyártott nyelvi klisékhez való ragaszkodásunk mögött félelem és hitetlenség húzódik. Ezt bevallani nagy őszinteségre és bátorságra van szükségünk. írástudókká és farizeusokká lettünk és ezt az életmódot oly emelt, művészi fokon tudjuk művelni, hogy a végén már magunk is hiszünk benne. Csak azt nem akarjuk észrevenni, hogy szavunk, írásaink ezért gyengék, ezért döglött kovász, és ezért hatástalanok. így azok az emberek, akikhez üzeneteink szólnak, ránk igazán nem mondhatják: „Úgy beszélt, mint akinek hatalma van". Ha a „katolikus” jelzőt használjuk egy szövetség, ezúttal az újságírók társasága, szövetsége előtt, akkor ezek a gondolatok irányadók és fontosak.

A nép ámuR tanításán, mert úg>J tanított, mint akinek i Oan, s nem úg'}, mint az írástudók (Mt 7,28-29)