A Szív, 1994 (80. évfolyam, 2-4. szám)
1994-04-01 / 4. szám
174 K1SSZÍV” - SZENTJÁNOSBOGÁR- Nos, lehet, hogy egyáltalán nem ijedt meg - adta be a derekát a macskabagoly -, mégis minden alkalommal azt mondotta, és mindig megvolt az örömöm, de ön elrontotta az élvezetemet.- Ha más élvezetet nem tud találni, sajnálom öreg. Én nem kérek ebből a tréfából. Faline jött oda: - Mi történik itt?- O, ez az ifjúság! - a macskabagoly szinte nyöszörgőit. - Ez az ifjúság!- Ezt az ifjúságot - szakította félbe Geno -, ezt az ifjúságot maga úgysem érti. Ehhez túl öreg - Geno elszaladt.- Nem! - kiáltott utána a macskabagoly. - Ezt az ifjúságot, ezt a mai ifjúságot én igazán nem értem! Nem is akarom megérteni! Ez az ifjúság önmagát sem érti, kedvesem! Búbánatában egészen tollazatába süllyedt és mélyen meg volt bántva. Komoly arca, amelynek olykor valami köpés vonás szeretetreméltó kifejezést kölcsönzött, most mélabússá vált. Nyíltan elárulta a fájdalmat, amit egy megvetett, megtagadott személyiség érezhet. Horgas csőre tőrszerűen fúródott rövid állába, mintha a saját melle ellen akarná fordítani. Csak nagy okos szemei ragyogtak sötéten a csalódott felháborodástól.- Meg kell önnek mondanom - prüszkölt Falinére -, nem büszkélkedhet nagyon a fiával.- Egyáltalán nem vagyok büszke - védekezett Faline.- Ó! Ó! - vágott közbe a macskabagoly. - A büszke egyének mindig azt állítják, hogy ők egyáltalán nem büszkék. Ezt már jól ismerem...- Geno fiam valami rosszat követett el, hogy annyira haragszik rá?- Haragszom? Egyáltalán nem haragszom - tiltakozott mérgesen a macskabagoly.- Minden haragos ember - viszonozta Faline vidáman - azt állítja, hogy ő nem haragszik.
