A Szív, 1994 (80. évfolyam, 2-4. szám)
1994-02-01 / 2. szám
60 KATOLIKUS LELKISÉGI TÁJÉKOZTATÓ- A ruhák nálunk is egyik gyerekről a másikra szállnak, sőt gyakran barátainktól, rokonoktól kapjuk használtan. Szerencsére ebből nem csinálnak gondot. Ami pedig az étkezést illeti, Marika olyan ügyes, hogy szinte a semmiből is képes finomakat főzni.- Köszönöm a bókot! Persze ez a „semmi” is elég sokba kerül, de a gyerekek segítenek az olcsó beszerzésben. A legnagyobb anyagi problémát a nyaralás jelenti. Ti hogyan csináljátok?- Találkoztunk egy sokgyerekes családdal, akik a Bakonyban laknak. Cserélni szoktunk. Nekik sokat jelent a budapesti lakás, mi pedig boldogan járjuk az erdőt. Tavaly Németországban töltöttünk két hetet, hasonló csere útján. Igaz, akkor a költségek miatt kifosztottuk a „luxuskasszát”, de a tudás, ismeret, látókörtágulás bőven megéri.- Jár hozzánk a nagyfiúnk egyik osztálytársa. Egyke, a szülei nagyon gazdagok és mindennel elhalmozzák, de még nem láttam igazán örülni. Úgy vonzza a mi lármás, vidám családunk, mint a vasat a mágnes. Fájó szívvel megy haza a kacsalábon forgó villájukba.- Hozzánk is jár egy hasonló barátnő. Nálunk jól érzi magát, de az iskolában mindig kedvetlen. Nagyon gazdagok. Sára lányunk egyszer „kitalálta” a szomorúság okát: „Biztosan hallotta, hogy köny- nyebb a tevének átjutni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni a mennyországba.”- Az anyagi dolgok nem önmagukban rosszak, sőt sok jó is származhat belőlünk. Segíthetünk másoknak, képezhetjük magunkat, sok jót tehetünk. A baj az, ha nem helyes az értékrendünk, és ha görcsösen ragaszkodunk az anyagiakhoz.- Ráadásul ez is viszonylagos. Kedves példázatom a szegény szerzetes és a gazdag plébános. A szerzetes cellájában csak egy ágy volt, és alatta zománcos lavór. Egy nap valaki elcserélte egy horpadt bádoglavórra. A szerzetes magán kívül kereste a régi mosdótálat. A plébános nyugati kocsit kapott ajándékba, azzal intézte dolgait. Egyik nap a püspöke elkérte: „Add vissza a kocsit, másnak nagyobb szüksége van rá.” A plébános békés lélekkel adta vissza, nem ragaszkodott hozzá. Nem a dolog értéke, hanem a ragaszkodás mértéke a döntő.