A Szív, 1994 (80. évfolyam, 2-4. szám)
1994-04-01 / 4. szám
150 KATOLIKUS LELKISÉGI TÁJÉKOZTATÓ HIVATÁSUNK A NÖVEKEDÉS Beszélhetünk-e hivatásra, nevelésről? Vagy pedig a hivatást ki-ki készen kapja, és a nevelés legfeljebb az ebben való kitartásra irányulhat? Hogy a hivatás szó jelentését megértsük, el kell jutnunk a fogalom gyökeréig. M inden ember meghívást kap az Istentől. Meghívást arra, hogy munkatársai legyünk a teremtésben és a megváltásban. Beleélhetjük magunkat Adám helyébe, amikor elindult, hogy nevet adjon az állatoknak. Éva helyébe, amikor életet adott gyermekeinek. Hivatásuknak akartak megfelelni, amint minden egyes mesterember, földművelő vagy bármilyen foglalkozást folytató ember teszi, ha Isten munkatársaként vidáman és céltudatosan („pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen...”) végzi a munkáját. Amikor egy fiatal pár, telve jó szándékkal, egymás kezét fogva belevág az életbe, a történelem során mindenkor és ma is azzal az öntudattal teszi, hogy ez a csoda most történik meg először az emberiség fennállása óta. Az első munkadarab, az első fizetés, az első konyhai műremek, az első gyermekigen, az Isten rajtunk, embereken keresztül akarja gondját viselni egész művének. Erre a feladatra alkotott nagylelkűnek bennünket: hiszen önmaga képmására teremtette az embert, férfinak és nőnek. Minden embert, bármilyen életállapotban, életformában él is, arra hív meg, adja oda az életét szeretetből másoknak. Ezért azután nem is az a legfontosabb, milyen életformára hívott meg, hanem az számít igazán, hogyan fogadjuk el a hívását. Egy családanya, aki mindennapjaiban valósítja meg a szeretetet, önmagáról mintegy megfeledkezve, inkább él Istennek szentelt életet, mint az olyan apáca, aki megőrzi saját önző akaratát. A hivatások nem zárják ki egymást. Nincs is értelme a hivatások összehasonlításának abból a célból, hogy értékük szerint sorrendbe állítsuk őket. Megrendítő azoknak a szenvedése, akik nem tudtak kitartani abban a hivatásban, amelyre egyszer igent mondtak. (Ilyenkor szinte valamennyi esetben az alapokkal van baj. Mert hiába a végtelen nagy műgonddal megtervezett gyönyörű HA JÉZUS A CSALÁDFŐ
