A Szív, 1994 (80. évfolyam, 2-4. szám)
1994-02-01 / 2. szám
58 KATOLIKUS LELKISÉGI TÁJÉKOZTATÓ teljes vállalásával bízza rá magát az Atya akaratára. Ez felszabadít, és boldoggá tesz még a fájdalomban is. Más szenvedésén csak akkor vagyok képes segíteni, ha megtaláltam saját szenvedésem értelmét. Egyrészt azzal, hogy átadom ezt a tapasztalatot, de elsősorban azzal, hogy megpróbálok enyhíteni rajta. Hiszen a szenvedés értelmének felfedezése nem jelenti, hogy azt kívánatosnak tartom. Legfeljebb egy bizonyos határig az élet velejárójának. Jézus Krisztus maga is segített a szenvedőkön, sőt önmagát azonosítva velük, azt kívánja tőlünk, hogy mi is segítsünk rajtuk. így viszonozzuk az O kezdeményező szeretetét. A szenvedő Krisztussal való egyesülés tehát nem csupán a mi szenvedésünknek ad értelmet, hanem motiválja a másikon való segítést is. Eszünkbe jutnak a jobbján állók, akik a legkisebbek által neki segítettek. Mi biztosan tudjuk azt, amit nem hívő barátaink alig értenek, hogy amikor a rászorulóban Krisztust látjuk, nem válik személytelenné a segítségünk. Aki sejti, mit jelent az énünk legmélyén találkozni Istennel, annak nem gond a rászorulót a maga egyediségének teljes valóságában és mégis Krisztusért segíteni. Harrach Péter Ezúton szeretném Önöknek megköszönni, hogy részemre egész évben ingyenesen küldték e folyóiratot. Egyházközségemben karitatív munkát végzek. Látogatom a szegényeket, betegeket, a családokat és az öregeket. Igyekszem őket szolgáló szeretettel segíteni nemcsak anyagiakkal, hanem lelkiekkel is. Ebben sokat segít nekem a Szív, mert erőt merítek belőle amikor elfáradok, és amikor úgy érzem, semmi értelme a munkámnak. A Szívet azután továbbadom szegény, sokgyermekes családoknak, akik nem tudják megvenni, de igénylik, a gyermekek olvassák, szorgalmasan járnak hittanra, szentmisére. Ezt látva, ismét erőre kapok, és úgy örül a szívem. fó. Katalin)
