A Szív, 1994 (80. évfolyam, 2-4. szám)
1994-04-01 / 4. szám
A SZÍV 1994. ÁPRILIS 147 Hogy a papok - Krisztusnak szenteltségük tudatában - mutassák meg: ők Isten emberei; legyenek is példaképei a következetes és a testvérek szolgálatára elkötelezett életnek M inden jó keresztény imádkozik azért, hogy papja igazán Isten embere és testvérei szolgálatára őszintén elkötelezett legyen. Ezt az eszményt csak akkor közelíthetik meg papjaink, ha világosan látják, mi az életük értelme. Mai szóval ezt így mondjuk: legyenek „önazonosságuk tudatában”. Hivatásukat illetően tehát ne engedjenek a kételynek, bizonytalanságnak. - Papi életük legyen folytatása Krisztus CJrunk papságának. Jézus életstílusát kövessék. Az egyház és a világ - a „kívülállók” tömege - nagyon rászorul a hiteles papi életekre; jól képzett, mély meggyőződésből élő, hűségesen dolgozó szolgákra. Mennyire szükséges, hogy az „újraevangelizálás” élén „újraevangelizáló” papok haladjanak... A II. vatikáni zsinat bemutatta, milyen a jó pap: napról napra hűségesen mintázza, és így minden korszak számára jelenvalóvá teszi Krisztus Urunkat. Mintegy bemutatja őt mint Főpapot és Jó Pásztort. Hiszen részese az Ur Jézus megváltói küldetésének! Krisztus nevében jár el, az ő szavát, üdvöt szerző tevékenységét „hosszabbítja meg”; példás életével valódi kovász a világban. A papi szolgálatról szóló zsinati határozat bemutatja, milyen legyen a pap kapcsolata püspökével, paptársaival és a világi hívőkkel; hogyan élje meg küldetését, és mi módon törekedjék a megszen- telődésre, éppen sajátos küldetése teljesítése által. Pásztori szeretete alázatossá, tanulékonnyá, engedelmessé, tisztává, lelkileg szegénnyé teszi a papot. A SZENTATYA ÁPRILISI IMASZÁNDÉKA
