A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-02-01 / 2. szám
90 XATOLIXZIS L'LL'KLStgi TÁJÉKOZTATÓ ismét választhat: vagy megtér és elfogadja az egész törvényt, vagy igaznak tartja magát, de akkor igazsága nem múlja fölül az írástudókét és farizeusokét. Számára sincsen harmadik lehetőség. FEBRUÁR 21. - ÉVKÖZI 7. VASÁRNAP Lev 19,1-2.17-18; lKor 3,16-23; Mt 5,38-48. A szentség útja E zen a vasárnapon egészen magasra akar vezetni bennünket az Üzenet: legyetek szentek; Isten temploma szent és ti vagytok az a templom; ti olyan tökéletesek legyetek, mint mennyei Atyátok! - mindössze ennyi a feladatunk. Ehhez a célhoz vezető úton legnagyobb ellenségünk a gonosz, amivel pedig - az Úr tanítása szerint - nem szabad szembeszállnunk. Jézus nagyon jól ismer minket, tudja jól, hogy övéi is szent felháborodással rántják ki kardjukat, mint Péter apostol, amikor ellenséggel találják magukat szembe. Az ellenség pedig nemcsak a fegyverrel támadó betörő, ártatlan életeket kioltó agresszív hatalom, alattomosan rágalmazó, hitelünket rontó szervezet, azzá válhat bármelyik társam a képviselőtestületben, a szomszédom a házban, a főnököm, a testvérem vagy a saját gyermekem is. Ellenségünkkel, a „gonosszal" reflexszerűen úgy szeretnénk elbánni, mint a példabeszédbeli szolgák, akik azon nyomban ki akarták gyomlálni a búza között észlelt zsenge konkolyt, az ellenség alattomos gaztettének következményét. Ki értheti meg azt a nyugalmat, azt az alázatot, amellyel az Úr türelemre int bennünket? Ki érti meg az Ő türelmét, amikor esőt ad jóknak és gonoszaknak egyaránt? Holott neki mellém kellene állnia a gyűlöletben! A pokol uraként lecsapni a gonoszságra, csírájában elfojtani az ártó szellemeket, és úgy intézni, hogy a Nap a világnak csak azokon a részein süssön, ahol az igazak élnek. Milyen jogon várja el, hogy mindig a rövidebbet húzzam!? Nem szállhatok szembe a rosszal, csak nevessen rajtam boldog-boldogtalan, törölje belém a cipőjét bárki! Milyen jogon várja el, hogy ellenségeimet is szeressem?! Azon a jogon, hogy Ő hozta működésbe az üdvösség törvényét. Azon a jogon, hogy Ő legyőzte a rosszat, nekem már fölösleges vele szembeszállnom. Az én törvényem mindenkit elítélne, végső soron önmagamat is. Az Ó törvénye pedig az esztelen szereteté, az irgalomé, semmiképp sem holt betű, hanem élet. Ő maga mutatta be, élte elénk országának egyetlen törvényét, a kereszt vértanúságot jelentő szeretetét, a mindenkiért, a jobb és bal latorért, az ellenségemért és értem is életét föláldozó szeretetét. Következetesebben és hitelesebben minden más, erőszakmentességet hirdető embernél. Ezen az úton akar bennünket vezetni, ahol a cél a Mennyei Atya tökéletessége, vezetni Isten templomaiként, akik szentek, mert Istenünk, az Úr szent. Uram! Amikor elkövettük az eredeti bűnt, mert nem álltunk ellen a kísértésnek - Legyetek olyanok, mint az Isten! -, Te megkönyörültél rajtunk. Újra működésbe hoztad
