A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1993-02-01 / 2. szám

78

„KJSSZÍ'U“ - SZ'L^IJÁTiOS'SOgÁll

ERMI16. Nemeshegyi Péter

E

rmi nem akarta, hogy meglássák rajta az izgalom. Gyors léptekkel indult a völgy felé. Egy negyedórácskát haladt lefelé és máris ott állt a vár kapuja előtt. Hatalmas kapu volt, úgy látszott, hogy vasból kovácsolták, és be volt csukva.

„Hogy jutok ide be?" - gondolta. Érezte, hogy a szíve megint a torkában lüktet. Hogy megnyugodjék, megtapogatta a mellénykéje zsebét. Igen, a furulya ott volt. Kicsit megkönnyebbülve lépett a kapuhoz és benyomta. Az óriási kapuszárny engedett és hang nélkül kinyílt. Ermi belépett.

Tágas, hűvös csarnokba jutott. A padló szürke és fehér kőkockákkal kirakva. A magas boltozat hatalmas kőpilléreken nyugodott. Üres volt a terem, és félhomály burkolta. Csak gyér világosság szivárgott be a magasan ülő, keskeny ablakokon át - ennek a földalatti vidéknek fakó világossága. Ermi végiglépkedett a hosszú csarnokon. Borzongás járta át. Sehol egy élőlény, sehol egy növény. A jeges csendben csak saját léptei hallatszottak. Körülnézett. A nagy kapu hang nélkül ismét becsukódott a háta mögött. Minden kihaltnak látszott.

Ermi lassan lépegetett tovább. Egy lépcső következett, amely a csarnok kicsit mélyebbre eső folytatásához vezetett. Ugyanazok a súlyos pillérek sorakoztak a fal mentén, csak a kövezet volt ezúttal sötétvörös és fehér. Ermi továbbhaladt. A félhomályban is kivette, hogy a csarnok falban végződik. A falon, nem a közepén, hanem balra, ajtó. Odament és megnyomta a vaskilincset. Az ajtó kitárult, és Ermi egy másik nagy teremben találta magát. Az ablakok fönt még keskenyebbek voltak, mint az előbb, úgyhogy először alig látott. Csak azt vette rögtön észre, hogy a terem másik végén egy kandallóban tűz ég.

Megállt az ajtó mellett, és várt, míg a szeme hozzászokott a sötéthez. Hamarosan meg tudta különböztetni a teremben levő tárgyakat. A látnivaló nem volt sok. Középen hatalmas, tömör asztal állt. Mellette három egyeneshátú szék. A terem másik végén, a kandallónak fordítva, egy nagy karosszék. Ermi csak a magas támláját látta, de mégis az volt a benyomása, hogy ül benne valaki.

Néhány lépést tett előre, de valami morgás megállította. Az asztal alól egy nagy komondor mászott elő. Bundája hófehér, fején a szőr mélyen a szemébe lógott. Lehajtott fejjel, ellenségesen morogva közeledett.

„Ha a hátsó lábára áll, nagyobb, mint én" - állapította meg Ermi, de mozdulatlan maradt.

A faluban már sokszor volt dolga mérges kutyákkal. Gyakran tapasztalta, hogy ha nem mutatott félelmet és nyugodtan a szemük közé nézett, akkor a legvadabb is behúzta a farkát és kereket oldott.