A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-02-01 / 2. szám
54 •KpmWKZLS L'EL%IS'íqi TÁJÉKOZTATÓ üdvözítőnk legyen. A szekták torz Krisztus-képet állítanak elénk. Mi pedig ahhoz a Krisztushoz ragaszkodunk, akit nem emberi képzelgés teremt, hanem aki az Evangélium Krisztusa. Ahhoz a Krisztushoz ragaszkodunk, aki eljött, hogy tanúságot tegyen az igazságról, és aki nem tűr megalkuvást. Az ő üdvössége a Boldogságok útja, a kereszt, hit és erkölcs dolgában. A földi horizonton túli világosságot is megmutató világosságilyen gazdag a mi hitünk. Az érett keresztények úgy élik meg személyes és közösségi életüket, mint boldog és ünnepélyes meghirdetését az Urnák és Üdvözítőnek. Vele állunk folytonos párbeszédben. Megkapjuk tőle a fényt és erőt, hogy olyan közösségeket teremtsünk magunk körül, amelyekben ez az élet lüktet. A jézusi világosság birtokában ösztönzést érzünk arra, hogy megvizsgáljuk, milyen a mi plébániai közösségünk élete. Nyitott-e mindenki felé? A kitaszítottak, az eltávolodottak felé is? Melegek-e liturgikus ünnepléseink? Megéljük-e a javak közösségét? Észrevesszük-e minden szükséget szenvedő testvérünket, hogy cselekvő szeretettel siessünk feléje? Az egyházi élet szentségi, szakramentális eszközként hozzásegít minket imában és szeretetben megélni a hit misztériumait. Ebben a hónapban azért imádkozunk, hogy mindnyájan - papok és hívek, szerzetesek és házasságban élők, férfiak és nők - képesek legyünk saját hivatásunknak megfelelni: nyitott és élő közösségeket alkotni, vagyis olyan egyházat megvalósítani, amely igazán fa: ágai között fészket rakhatnak az ég madarai. Bárcsak mindnyájan azon lennénk, hogy jelenvalóvá tegyük ezt az egyházat mindenütt: a családokban, ahol születik az élet, a kórházakban, ahol annyi embertársunk szenved, az iskolákban, a gyárakban és hivatalokban. Legyen jelen mindenütt ez az egyház, a maga emberi melegével és testvéries közelségével, minden emberi helyzet és gond iránti szerető érdeklődésével. Erre van szüksége az embereknek, nem a szektákra! (A Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsa) Mik a szekták? Milyen értelemben jelentenek kihívást? Milyen értelemben veszedelmesek? Miért az érett hit a legfőbb biztosítéka annak, hogy kiegyensúlyozott legyen a kapcsolatunk azokkal, akik nem a mi vallásunk szerint élnek? Nálunk melyek a legismertebb szekták? A katolikus vallás mely elemeit bírálják, támadják legfőképpen? Mit feleljünk nekik? Milyen magatartást tanúsítsunk velük szemben ?
