A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1993-12-01 / 12. szám

542

‘KÄ'TOLI'KUS L'ELKJStgi TÁJÉKOZUVTÓ

elolvad a megtapasztalt szeretetben. A büntetés elveszíti megtorlás jellegét, orvossággá válik, melyet tapintatos atyai kéz ad. A lelket maró szomorúság ugaron való szántássá válik, egy új magvetés előtt. A magány - a Téged közelről való megtapasztalás ajándéka. Az emberi rosszindulat - az alázat és a hallgatás iskolája. A munkától való elszakadás - abuzgóság növekedése és a szív odaadása. A börtöncella annak az igazságnak a felmutatása, hogy nem itt van az állandó lakásunk... Hogy senki se gondoljon Rólad rosszat, Atyám, hogy senki se merjen megbántani a szigorúság vádjával - mert jó vagy és irgalmad örök.

1954. április 9. péntek

Néhány szó itt-tartózkodásunkról. Az idei tél Stoczekben alaposan próbára tett bennünket. Először a szél, amely nagy erővel és szinte szünet nélkül verte az ablakainkat, megértette velünk, miért építettek ekkora nagy házat oly kicsi ablakokkal. A hóviharok óriási hóprizmát söpörtek a házunk elé; reggelente nem egyszer ki sem tudtunk jutni a kertbe. Mindennapi elfoglaltságunkká vált, hogy havat lapátoltunk a veranda lépcsőjéről és az ablak alatti ösvényről. Senki sem vett példát rólunk, kivéve az éjjeliőrt, aki egyszer végighúzta lapátját az ösvényen. Az egyik őrünk pedig oly nehéz lapátot készített, hogy képtelenség volt dolgozni vele. Ezért aztán megmaradtunk a magunk készítette szerszámoknál - a régi kerti kapánál és az egyszerű deszkáknál, amelyeket hólapátnak használtunk. Sikerült is rendet tartanunk a kertben, ahol minden ösvényen végig lehetett sétálni. De ez nagyon nehéz munka volt. Észrevettem, hogy Stanislaw atya hamarabb fáradt el, mint én. Nyilván azért, mert nem szokott hozzá az ilyen munkához. De mindkettőnk számára kedvező és egészséges elszakadás volt ez a mindennapoktól.

Rosszabban álltak a dolgok bent a házban. Az épületben működő fűtési rendszer teljesen elavult. A kályhák kiégtek és tönkrementek, a csatornákat vízszintesen fektették. A szénnel való fűtés következtében hamar eltömődtek korommal. (...) Minden kályha füstölt; a szerzetesnővér szobájában egyáltalán nem is lehetett begyújtani, szinte az egész telet hitetlen szobában volt kénytelen töl-