A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1993-12-01 / 12. szám

540

‘KATOLIKUS L'ELXIS'LQI ‘TÁJÉKOZTATÓ

WYSZYNSKI BÍBOROS FOGSÁGÁNAK TÖRTÉNETE

1953. december 17. csütörtök

Ma megkaptam a karácsonyra szánt csomagot otthonról. Minden egyes tárgyat kicsomagoltak és megnéztek, a süteményt és a többi élelmiszert ugyancsak tüzetesen átvizsgálták, ez meglátszik a törött és megnyomott szeleteken. A dobozokból kivett édességeket hanyagul tették vissza, ezek is darabokban vannak. Hiányolom a levelet. A parancsnok erre azt mondja: „ezek szerint levél nem volt, ha egyszer nincs a csomagban". Kételyeimnek adok hangot: „a családom tudja, mennyivel fontosabb számomra a levél, az otthoni hírek, mint az élelem". De a parancsnok nem tud újat mondani, csak ezt az „ezek szerint"-et ismétli, bár bizonytalan hangon, és igyekszik elkerülni a vitát. Még mindig nem kaptam választ október végén írt levelemre. Biztosra veszem, hogy el sem küldték az apámnak.

1953. december 24. csütörtök

Karácsony előestéje. A mi kis családunkban derű és ünnepélyesség honol. Imával erősítjük magunkat és igyekszünk vidám arccal állni a Mennyei Atya és a Szűzanya elé. Annyi öröm van ma az égen és a földön; szabad-e megzavarni ezt a harmóniát a mi apró ügyünkkel? Gondozóink nagyon komolyak, csendesek és udvariasan viselkednek. Megjelenik a parancsnok és kérdi: „Van-e valami kívánságuk?" - „Újak nincsenek, a régieket meg már ismeri."

Stanislaw atya kis jászolt készít a kápolnában. De hiányzik neki az „Isteni Gyermek"! Én az asztalnál dolgozom, mint mindig. Dél felé újra megjelenik a parancsnok. Ez a mi viszonyaink között rendkívüli dolog. „Bocsánat, csomag érkezett, bizonyára Okons- ka kisasszonytól". Kiment, az asztalon hagyva a kicsomagolt kis dobozkát. Tudtam, mi lehet benne. A kis jászol volt kápolnánk számára. Biztosan éreztem, hogy az Isteni Gyermek valahogyan ránk talál. És megtörtént! Öröm és hála ezért a gyengéd vigaszért.

Az „Isteni Gyermek" jelenlétét csak a vacsoránál éreztük meg, amelyet hármasban este hétkor köl