A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1993-12-01 / 12. szám

—

534

‘KÄTOLIOtyS L'LLXIStCjl rrAj£tKpz<mrró

1922-ben XI. Piusz pápa a „Pápai Missziós Művek”-hez sorolta a Szent Gyermekség Művét.

Ma még szükségesebb, mint 150 évvel ezelőtt, a gyermekek és fiatalok nevelése az igazságosság és szolidaritás evangéliumi szellemében. Minden lehetőséget meg kell teremteni a szeretet civilizációjának felépítésére - a fiatalok érdekében. Nevelni kell őket a személy tiszteletére egy olyan társadalomban, mely romlással fenyegeti a gyermekek testi, erkölcsi és vallási értékeit. Ahol a válás, az éhség, a gyermekek dolgoztatása, az írástudatlanság, a rabszolgaság, a gyermekek harci cselekményekbe való bevetése - illetve a fogyasztói társadalom anyagelvűsége lealacsonyítja és lerombolja az ártatlan életeket, ott e problémák megoldásában nem nélkülözhető a fiatalok, sőt a gyermekek közreműködése sem.

ÖRÖM ÉS FELELŐSSÉG

Ha körülnézünk ismerőseink vagy akár rokonaink körében, milyen és hányadik házasságban élnek, elszomorító képet látunk. Ismerjük a magyar válási adatokat, látjuk a felszínes házassági kapcsolatokat.

A hiteles családeszmény nélkül felnőtt és ma is így élő generációk fejében a férfi-nő kapcsolatok nem egyszer nem életre szóló, felbonthatatlan szövetséget jelent, hanem csak szerelmet, izgalmas viszonyt. Keveseknél egészül ez ki a véglegesség és kizárólagosság szándékával, a tartós házassági kapcsolat elmélyítésének igényével, az egyéni és közös áldozat- vállalás értékelésével. Ok alkalmasak arra, hogy megtapasztalják a szentségi rangra emelt hitvesi kapcsolatban működő kegyelmet. Kár, hogy olyan kevesen vannak.

Sajnos a közfelfogásban megjelenő házasságkép nem ilyen. Jellemzőek az efféle vélemények: „ha nem sikerül, elválunk” és „a hűség elavult