A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-12-01 / 12. szám
A SZÍV - 1993. D-ECLMWL'Jl 531 Mindazok, akik a házasságra készülnek, fedezzék föl a szentségben Krisztus kegyelmének forrását a hűséges és gyümölcsöző szeretet megéléséhez „A Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette az embert, és azt mondta: ezért a férfi elhagyja apját és anyját, a feleségével tart és egy test lesz a kettő. Most már többé nem két test, hanem csak egy. Amit tehát az Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét." (Mt 19,5-6) - A házasság szentsége ennél is többet ad: egészen átformálja a jegyeseket. 1. Készület a házasságra „Igen, én őt akarom..." - a jegyesek erre az elhatározásra életüket teszik rá, így készülnek a szentség felvételére. A jegyesség készületi idő. Egyre jobban megismerik és próbára is teszik - elsősorban önmagukat. Kapcsolatukat szabadságuk irányítsa: szabaduljanak fel szenvedélyeik uralma alól. Erre segíti őket az Isten kegyelmét kiesdő imádság és az önfegyelem, mely egyedül méltó Isten gyermekeihez. Szerelmük új távlatát nyitotta meg az Úr, amikor így imádkozott Atyjához: „hogy mindnyájan egyek legyenek, miként mi is egyek vagyunk" (Jn 17,21-22). Arra biztat ezáltal, hogy tükrözzük vissza az Isteni Személyek egységét. Erről a visszatükrözésről olvassuk: „Alkossunk embert képünkre ...férfivá és nővé teremtette őket" (Tér 1,26-27). A jegyesek tehát nem ismerhetik fel és találhatják meg igazi énjüket, csak a kölcsönös önátadás, a kölcsönös függés, a személy tisztelete, közös érdekeik előmozdítása és az emberi élet tisztelete által. Ennek az önképzésnek fontos eszköze bizonyos „katekumenátus", előkészület a házasélet minden lényeges mozzanatára: hogyan tökéletesítsék személyi kapcsolataikat, hogyan éljék meg szexualitásukat, a felelős anyasá- got-apaságot, hogyan neveljék gyermekeiket, miképpen rendezzék mindennapjaikat: a munkát, a pénzügyeket, az életvitelt stb. 2. Számítsanak Krisztus kegyelmére Napjainkban a házasság és a család intézményét aláássa a válás, a törvénytelen együttélés, a szabad szerelem, az életadás elutasítása és a társadalmi élet sok más visszássága. Az ilyen társadalmak igazi megújítását Isten kegyelmi segítségével valósítja meg a házasság és a család intézménye. Isten, aki ennek az intézménynek létrehozója, emberi fogalmainkat meghaladóan szentté tette azt, a házastársak, a gyermekek és a társadalom javára. Hiszen az igazi keresztény házastársak szüntelenül megélik és elmélyítik egységüket, egymáshoz tartozásukat a kölcsönös segítés jegyében. Ez az egység a házastársak feltétlen hűségét kívánja meg. A SZENTATYA DECEMBERI IMASZÁNDÉKA
