A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-11-01 / 11. szám
A SZÍV - 1993. ’HpV'L'AÍWL'K 519 Magam is konviktor, azaz bentlakó növendék voltam a pécsi Pius Kollégiumban 1935-től 1939-ig. Az ötödik gimnáziumi osztály után jöttem el onnan kisszeminaristának Veszprémbe. Számtalanszor volt alkalmam megtapasztalni és élvezni a „Jó Bácsi" gondoskodó szeretetét, egészségesen is, a betegterem lakójaként is. Elmondhatom: kevés ember volt jellememre oly alakító hatással, mint Ő! Nagyon hosszú idő után, már mint a veszprémi egyházmegye papja, találkoztam vele ismét Pannonhalmán egy papi lelkigyakorlat alkalmával. Beszélgettünk a szobájában. Egyszer csak benyúlt egy fiókba és előhúzott egy fából faragott, csonka Krisztus-korpuszt, egy igen régi feszületnek letört kezű, letört lábú szoboralakját. Nézte egy darabig, mint aki búcsúzik tőle, azután átnyújtotta:- Lacikám, fogadd el ezt tőlem! Régóta őrzöm, de neked adom. Ha úgy érzed, hogy fárasztanak a papi élet küzdelmei, tekints rá, és mondd azt, amit én szoktam: „Jézusom, adj erőt! Hadd legyek kezed és lábad ott, ahol a Te kezedet és lábadat letörték vagy le akarják törni!" Több mint harminc éve igyekszem megvalósítani tanácsát! Próbálok „keze és lába lenni" Jézusnak. O pedig nemcsak szenvedéseiből ad át nekem gyakran, de összetörni sem hagyott eddig. Ismételten visszahozott a halál küszöbéről. Olyankor is, amikor az orvosok már lemondtak rólam. Jó Bácsi most is gondol rám az égi hazából. Úgy tudok hozzá fohászkodni, mint a boldogokhoz és a szentekhez szokás. Eredményesen!! Azért ezt üzenem a volt piuszistáknak és mindenkinek: ők is próbálják meg! Fr. Galina Béla segítőkészsége nem szűnt meg testének halála után sem. Még valamit. A Fr. Galina Bélától kapott Krisztus-korpusz kiindulópontja lett egy feszület- és keresztgyűjteménynek, majd ennek kibővítéseként egy minden vallásos tárgyra kiterjedő múzeumnak. Tizennégy országból voltak eddig látogatói. Gyűjteményünk majdnem 600 változatban mutatja be a
