A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-11-01 / 11. szám
512 Xisszív" - sz'Lo^rjÁXPS'BogÁii. kardot, mindent, ide a várudvar sarkába! Azután hazamentek, mindegyik a falujába, és mint becsületes emberek éltek, dolgoztok úgy, hogy a kezetek alatt sarjadjon a vetés és szaporodjék a nyáj. Én majd gondoskodom róla, hogy azok, akiknek annyi szenvedést okoztatok, ne álljanak bosszút rajtatok és békében végezhessétek munkátokat. Legyetek rendes, derék emberek! De jaj nektek - Ermi szeme fölvillámlott; ezt a villanást az öregek Robit király idejéből ismerték, és mukkanni sem mertek, amikor a szemében megjelent - jaj nektek, ha tudomásomra jut, hogy megint kezdtek ölni, rabolni, másokat bántani! Most pedig menjetek békével." A gárdisták egy percig haboztak. De Ermi nyugodt pillantása, amelyben a Robit királyra emlékeztető villámlás ugyan már kialudt, de minden pillanatban újból megjelenhetett, ellenállhatatlan volt. Akor és társai azt is észrevették, hogy a fiatal udvari emberek kardjuk markolatán tartják a kezüket. így hát Akor vezetésével engedelmesen megindultak, és hamarosan egész zörgő, csörömpölő fegyverzetük nagy halomban feküdt a várudvar sarkában. A tömeg ujjongása leírhatatlan volt. A fekete gárda léte lidércnyomásként nehezedett mindenkire. Kő hengeredett le a szívükről, amikor eltűnt róluk minden feketeség, és az állig fölfegyverzett, nehéz páncélba öltözött hadiosztag helyett egy csoport gyámoltalan, színes ingű, rövid térdnadrágos parasztlegény állt előttük. Milyen csodálatosan is oldott meg ez az ifjú király minden súlyos kérdést! Minden olyan váratlan volt, és mégis olyan magától értetődő. Ha az ember véget akar vetni a kegyetlenségnek, akkor le kell mondania a kegyetlen bosszúról. Teljesen igaza van a fiatal királynak! „Éljen Ermi király!" - ismételte örömmámorban úszva a tömeg. (Vége következik) Miéirll: csak a pap©k tsssák a k©ir4 a msiSsélbeia? Érdekes és hosszú története van. Az apostoli időkben valóban az volt a szokás, hogy két szín alatt áldoztak a keresztények, vagyis a kenyeret (Krisztus testét) és a bort (Krisztus vérét) is magukhoz vették. Persze, akkor is voltak kivételek: pl. a betegek otthon és a ; H remeték egy szín alatt áldoztak. Később, amikor a kérész- \ ténységhez egyre többen csatlakoztak és egy misében rengeteg í áldozó volt, gyakorlati okokból áttértek az egy szín alatti áldozásra. Megvolt ennek a dogmatikai alapja is, ennek lényege, hogy az Eucharisztiában a kenyér színe alatt is az egész Krisztus van \ jelen. Sok meggondolás után a II. vatikáni zsinat megengedte a két szín alatti áldozást. Több katolikus templomban rendszeresen két szín alatt áldoznak. ; í------------------------------—------------
