A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1993-10-01 / 10. szám

A SZÍV - 1993. O'KJÓ-B'L'Ji

463

karmok nyomai meg vérfoltok éktelenkedtek; öltözetét, cipőjét vastagon belepte a por.

így állt ott Ermi a kutya meg a zerge között, és nyugodtan tekintett a trónus felé, Orenre és Nolibábra. Az utolsó két nap élményei megváltoztatták. Sápadtabb volt, arca valamivel keskenyebb, és szemét, nagy barna szemét beárnyékolta valami szomorúság. Éppen úgy, mint Robit királyét. Megszólalásig hasonló lett apjához. Csak a szája - amely körül még most is csendes mosoly játszott -, csak az volt az Adi királynéé.

Ermi csendben, mozdulatlanul állt. Egy szót sem szólt, csak nézett nagy, barna szomorúságtól fátyolos szemével Orenre és Nolibábra. Az egész várudvarra hirtelen csend telepedett. Azután halk suttogás indult, s mind hangosabbá és hangosabbá vált.

„Ez ő, Robit király fia" - susogták az idősebbek.

„Hajszálra ugyanolyan" - hajoltak egymás füléhez a tanácsurak.

„Ugye Erminek hívják, Ermi hercegnek?" - mondták mások.

„Ermi herceg, Ermi herceg!" - hullámzott végig a tömegen.

Ki figyelt volna a meglepetéstől az udvar keleti oldalán felhangzó halk sírásra! Anoli sírt ott. Tágra meredt szemmel bámulta a megjelenő Ermit.

„A szegény, a szegény! Mi mindenen mehetett keresztül! Hiszen megsebesült! Csupa vér! Ki bántotta? Hogy fájhat a sebe!" És mi történik vele most? Hisz ez a gonosz király éppen most mondta, hogy halálbüntetés terhe alatt tilos neki Máriavárban mutatkozni. Meg fogják ölni! Vagy talán életfogytiglan börtönbe zárni. Hisz olyan védtelen! És boldogtalan lesz, és... és..."

Anoli fejecskéjében minden összekavarodott, és már csak sírni tudott.

Kevesen vették észre ezt a halk zokogást. De Ermi meghallotta.

„Hiszen ez Anoli! - nyilallt a szívébe. - Hogy kerül ide? És sír! Talán bántotta valaki?" - Gyorsan odafordította a fejét, hogy a szemével megkeresse. Csakhogy ez hiba volt. Oren, aki Ermi pillantásától megigézve, meredten ült a trónján, abban a szempillantásban, amikor a fiú levette róla szemét, az íja után kapott. Hihetetlen gyorsasággal fektette az idegére az egyik mérges nyilat, megfeszítette a íjat - és a nyíl máris villámként repült Ermi felé. A fiú nem vette észre, hiszen másfelé nézett. De Anoli, bár a könnyek elhomályosították a szemét, nyomban megérezte a halálos veszedelmet. Felsikoltott. Mások is meglátták a szálló nyilat. Döbbent kiáltás tört elő a tömegből. Ermi megértette, hogy valami fenyegeti és viszafordította a fejét, de már későn. Őrült sebességgel sivított a nyíl halált hozó mérgével meztelen jobb karja felé.

Biztos zsákmánya lesz, ha megint valami teljesen váratlan dolog nem történik. A pacsirta odaföntről mindent szemmel tartott. És abban a pillanatban, amikor Oren király hozzáfogott gyilkos merényletéhez, néhány erőteljes