A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1993-10-01 / 10. szám

452

SKJSSZÍV" - SZ'L^lJÁ^OSHOgÁ'Jl

II. alkalom: 4szemközt - Korlátozott jogosítvány

N

e haragudj, hogy ilyen későn zavarlak - suttog az ajtómban a fölöttem lakó némettanárnő de ez a kislány gyakran följár hozzád, biztosan jól ismered. A szüleinek semmiképpen sem akarok szólni, féltem a jó szomszédi viszonyt.- De hát mi történt? - tessékelem be az idős, magányos hölgyet.- Két hétig üdülni voltam. Megkértem Ágota szüleit, öntözzék a virágaimat, és adjanak enni a halaknak. Most, hogy hazajöttem, átmentem hozzájuk a kulcsért és megköszönni a szívességüket. Ágota mamája erre azt mondta, hogy ne nekik köszönjem, hanem a kislányának, mert mindig ő ment locsolni.- És nem ment?- De ment... csak... hogy is mondjam. Én rendet szoktam tartani a lakásomban, mindennek megvan a maga helye, most viszont, ahogy hazajöttem, látom, hogy sok dolog másképp áll, mint ahogy szokott, szóval ez a kislány sok mindenhez hozzányúlt.- Talán elveszett valami?- Nem, nem, semmi nem veszett el, de nekem mégis nagyon rosszul esik, hogy valaki, akiben megbízom, a lakásomban mindenhez hozzányúl.

Abban maradunk, hogy a dologról alaposan kikérdezem Ágotát, és majd értesítem a tanárnőt arról, amit megtudtam. Az első alkalommal tehát, amikor Ágota feljött, kertelés nélkül megkérdeztem:- Ide figyelj, galambom, a locsoláson és a haletetésen kívül még mit csináltál te a némettanárnő lakásán?

Meglepődött, elvörösödött, végül azt mondja:- Leckét.- Hogyhogy leckét? És miért éppen ott?- Mert ott csend volt és nyugalom. Senki nem beszélt, nem szólt a tévé. Nyugodtan lehetett tanulni.- Ágota, de ehhez-ahhoz hozzányúltál vagy nem?- Miért, elveszett valami? - kérdezi ijedten.- Nem, nem veszett el semmi. De mivel a tanárnő rendet tart és mindennek megvan nála a szokott helye, észrevette, hogy a dolgok nem úgy állnak, ebből pedig arra következtetett, hogy te hozzányúltál. Mihez nyúltál hozzá?- Hát... megnéztem az ékszereit, a szemfestékét, a púdert meg a parfömöt - sorolja szégyenkezve.