A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-10-01 / 10. szám
448 ‘KÄ'TOLI'KUS L-LLXIStqi 'TAjt%pZ‘miÓ népszerű lesiklópálya éppen a kápolna helyén ér véget. Amikor 40 év múlva eljött a szabadság és demokrácia ideje, néhányan, akik nem feledték a tiszteletreméltó tervet, ismét erőt és némi pénzt is kezdtek gyűjteni, hogy negyven évi Csipkerózsika-álom után mégiscsak felépítsék a kápolnát, de összeütközésbe kerültek a síelőkkel. Arany János Fülemiléjéből ismert a jelenet: ez sem enged, az se hagyja, szerencsére azonban tettlegességre eddig nem került sor. A természet- és sportbarátok elképzelhetetlennek tartják, hogy a síelő és szánkózó kicsik és nagyok a lejtő alján egy kápolna falába ütközzenek, az építeni szándékozók viszont kötik az ebet a karóhoz, hogy a Szűzanya itt jelölte ki a helyet, s ők akár felmennek a királyig is, de másutt nem építenek. Nem tudom, a Szűzanya valaha kezébe vett-e teodolitot és mérőszalagot, hogy kitűzze egy kápolna helyét, azt azonban el tudom képzelni, mit gondol Istenről, Jézusról, a szent Szűzről és az ő követőiről az az akár jószándékú kívülálló, aki ezt a már-már dühödt megátalkodottságot tapasztalja azok részéről, akik az engesztelés kápolnáját akarják felépíteni. Hát igen, gondolhatja az egyházellenes propagandától amúgy is megérintett jámbor síelő, a keresztények már csak ilyen erőszakosak. Úgy gondolom, a Szűzanya a síelőket is szereti, s anyai jó szívének semmi bánatot nem okoz, ha az apró erdei Isten-házát egy picivel odébb építik fel. Talán még örül is, ha majd a téli sportok nagyszámú szerelmese közül néhányan lecsatolják pár percre a léceiket, hogy belátogassanak az Oltáriszentségben jelenlévő szent Fiához, hogy ott megérinthesse őket is Isten csendje. Talán akkor eszükbe jutna: igen, ez az a kápolna, amit azok a jószívű, türelmes keresztények hajlandók voltak kicsit odébb építeni, hogy mi zavartalanul síelhessünk. Amikor Szent Pál azt mondta: mindenkinek mindene lettem, nem mondhatta azt, hogy a síelők között síelő lettem, mert azt sem tudta, mi fán terem a síléc, talán havat sem igen látott életében. De amikor példájának követésére buzdított, okkal feltételezte, hogy késői tanítványai kellően bölcsek lesznek ahhoz, hogy a saját helyzetükben nem a betű, de az apostol szelleme szerint a krisztusi türelem és szeretet jegyében éljenek. Az engesztelés káponájánál se ragaszkodjunk hát a térkép betűjéhez, inkább kövessük a Szűzanyát a figyelmes szeretet szellemében. A Szűzanya a síelőket is szereti Krómer István
