A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-10-01 / 10. szám
442 XÄTOLIXliS L'LL%lSÍCjl ‘TfyiXOZ'mTÓ érdekeivel. Gyakran lelkiismeretbeli döntéssel járnak. Madách szavai jutnak eszembe: „Mondottam, ember küzdj és bízva bízzál.” Vannak, akik kegyetlenül harcolnak a hatalomért, vagyonért, hírnévért, dicsőségért, elismerésért, élvezetekért. Csak ennek az elérését tartják szem előtt, nem érdekes számukra, hogy másokat eltaposnak, romlásba döntenek, tönkremegy a családi életük, talán saját egészségük is. Azt hiszik, ha elérik, amit kitűztek, boldogok lesznek, pedig sohasem érik el, mert mindig több kell nekik. S végül vannak a társadalom peremére szorultak: a hajléktalanok, elhagyott betegek és öregek, a nyomorgók, a menekültek, nyomorékok, sérültek. Ők már kevés kivétellel nem tudnak küzdeni, belefásultak a küzdelembe, s ha nem adják fel teljesen, akkor általában csak annyi energiájuk van, hogy napról napra tengődjenek. Ha vannak emberek vagy intézmények, akik segítenek nekik kilábolni, kiemelkedni abból a helyzetből, amibe jutottak, akkor van még remény a számukra. Hogy valakiből melyik csoporthoz tartozó felnőtt ember lesz, az a magával hozott tulajdonságokon kívül nagyon sokban függ a neveltetésétől. Azok az értékek, értékelések, melyeket gyermekkorában megismer, megszeret, elfogad valaki, általában végégkísérik egész életén, akkor is, ha egy időre látszólag vagy valóban eltért tőlük. Ezért veszélyes a tévé és sok más divatos, könnyű vagy romboló könyv. Elferdítik, meghamisítják a helyes értékítéletet már gyermek- vagy fiatalkorban. Ebből a szempontból igen döntő az iskola, a társaság és a környezet is, amelyben felnőnek. De a helyes értékítélet kialakításában legfontosabb a családi beszélgetés, a „csivitelés". Olyan légkört kell kialakítani, amelyben ki merik mondani, amit gondolnak, el merik mesélni jó és rossz élményeiket. Ahol nem torkollják le a gyerekeket, fiatalokat, hanem partnerként beszélve velük, komolyan veszik őket és beszélgetnek velük. Erre időt kell szánni és olyan légkört kialakítani a nap, a hét folyamán, hogy magától és szívesen alakuljon ki a beszélgetés. A szülő kérje napközben a Szentlélek segítségét, hogy megértse gyermekét és maga is világosan lássa a fontossági sorrendet az élet sokféle értéke között, hogy az örök életnek adjon elsőbbséget. Az ilyen beszélgetés a családtagok számára a keresztény élet gyakorlatának iskolája lesz. Jankovich Ilona
