A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-09-01 / 9. szám
A SZÍV - 1993. SZIPTLMß'EJl 421 az énközpontúság jele az imában, ha elvárom, hogy Isten elismerjen engem, ezért igyekszem jó lenni, a parancsokat megtartani, és el is várom érte a jutalmat, az örök boldogságot. Pedig Istenhez közelebb áll az alázatos bűnös, mint az önelégült „igaz”. Az igazi ima Isten-központú. Lehet kérő ima, amely lassan ezekben a kérésekben végződik: „Legyen meg a Te akaratod” - „Jöjjön el a Te országod”, „Szenteltessék meg a Te neved”. A mohóság alakuljon át lassan odaadássá. Ne azt akarjuk, hogy Isten szolgáljon nekünk, hanem mi akarjunk az Ő szolgálatára állni (Jn 13,16). Loyolai Szent Ignác lelkigyakorlatában azt írja, hogy aki észreveszi, hogy elismerést vár Istentől kezdjen dicsőítésbe, hálaadásba vagy imádásba. Lelkigyakorlatait ez az Istenre irányultság hatja át. A második szabály tehát az Isten-központúság. Ez csak lassan növekszik és alakul át az énközpontúságból. Amikor már folyamatban van, akkor az imaélet egészségessé válik. A harmadik szabály a kiüresedés. Az emberi találkozásoknál is helyet kell adnunk a másiknak. Az imában ennek sokkal teljesebbnek kell lennie. Az embert Isten teljesen be akarja tölteni, egészen magáévá akarja tenni. Eszközökké kell válnunk a kezében. Ezért az igazi imában kiüresít- jük magunkat, megszüntetjük saját aktivitásunkat, csak szerető tekintetünket emeljük rá. Hagyjuk, hogy Ó tegyen mindent. Az egyház többféle imára, elmélkedésre tanít, de aki már ezeken nagyrészt végigment, annak már meg kell tanulnia a szeretetteljes Istenre figyelést. Egészen jelen kell lenni előtte és Őt nézni. Akkor lassan minden más tevékenység lemarad. Ekkor már a szemlélődés határára érkezünk. Erre gondolt Szent Ignác felajánló imájában: „Fogadd el Uram egész szabadságomat, fogadd emlékezőtehetségemet, értelmemet és egész akaratomat. Amim van és amivel rendelkezem mind Te adtad nekem, mindezt visszaadom neked és átadom szent akaratodnak, hogy rendelkezzél vele, csupán szcrctctcdet és kegyelmedet add nekem és én eléggé gazdag leszek és nem kívánok többé semmi egyebet. Ámen" Ha ez az ima elhangzott, el kell csendesülni. Csak a jelenlévő Úrra figyeljünk szeretettel minden egyéni tevékenység nélkül. Mindent Ő fog tenni. Csak ez az ima tudja a napi tevékenységet kellő megvilágításba helyezni. A harmadik szabály a kiüresedés szabálya. Teljesen üresekké kell válnunk, hogy Isten tölthessen be mindent. Ez a lényege az összes boldogságoknak. Boldogok a szegények, akiknek semmijük sincs, mert őket Isten tölti meg. Ha ez az állítás az anyagiakban helytálló, mennyivel inkább az imában, ahol legteljesebben akarunk Istennel töltekezni. (Jálics Ferenc)
