A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-09-01 / 9. szám
A SZÍV - 1993. SZZVTLMVnR. 407 BIBLIAI BÖNGÉSZDE A zsidók mindennapi életében szükség volt a vízre a szertartásos mosdásokhoz. A vízzel való lemosás és a mosakodás vallási, istentiszteleti jelentést is nyert. Gyakran előfordult ugyanis, hogy valaki tisztátalanná vált, például ha holttestet érintett, ha tisztátalan állathoz ért, vagy tisztátalan betegséggel volt dolga. Márpedig tisztátalan kézzel enni, áldozatot bemutatni, tisztátalan lábbal templomba menni nem szabad. A tisztátalanság sok fajtáját lemosással lehetett megszüntetni, éppen ezért a zsidók mindig lerázták a lábuk porát, mielőtt templomba léptek, és mindig kezet mostak, mielőtt ettek, történhetett ugyanis, hogy tisztátalan dologhoz értek anélkül, hogy tudtak volna róla. A papoknak természetesen fokozott gondossággal kellett lemosakodniuk az áldozatbemutatás előtt. Mivel a mosakodásnak ilyen sokrétű és fontos szerepe volt a zsidóságnál, a vendégszeretet és az udvariasság jele is volt, ha az érkezőnek vizet készített a házigazda, és a szolgákkal megmosatta a vendég lábát. Az Újszövetségben olvassuk, hogy Jézus az utolsó vacsora előtt maga mosta meg tanítványai lábát. Ezzel példát adott nekik arra, hogyan kell szeretniük és szolgálniuk egymást. A mosakodás nemcsak szó szerinti, hanem átvitt értelemben is használatos volt. Amikor Pilátus a zsidó főtanácsra hárította át Jézus elítéléséért való felelősségét, mindenki előtt tüntetőleg kezet mosott, ezzel a gesztussal jelezvén, hogy ő tiszta, azaz ártatlan ebben az ítéletben. Hasonlóan fontos volt a víz szerepe a régi bűnöktől való megtisztulásban, a keresztségben. Ennek jeléül merítette alá a Jordán sebesen folyó vizében Keresztelő János a bűnbánókat, akik azután megszabadulva bűneiktől, új, tiszta életet kezdhettek. (A magyar keresztség szó nem fejezi ki e szertartás lényegét. A szó a magyarban nem a kereszt, hanem a görög ,khrüstos', azaz ,felkent', vagyis a héber Messiás szóból származik. így a keresztény eredetileg krisztusit jelent.) A korai kereszténység már a legelső időktől fogva a Jézus tanításához való csatlakozás feltételének tekintette a vízben való alámerítést, vagy vízzel történő meghintést. A Jézus nevében való megkeresztelkedés szentség, kifejezi a Jézussal létrejövő közösséget. A Biblia gyakran beszél a vízről szimbolikus értelemben is. A víz minden élet feltétele, az élet, a boldogság jelképe is. A forrás: a kegyelemé. A Paradicsom leírásában olvassuk, hogy a kert földjét bővizű folyók ön
