A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1993-09-01 / 9. szám

390

KATOLIKUS LLLKlSigi TÁjtKOZTWTÓ

ZÉS fontosabb, mint a BIRTOKLÁS, és amelynek segítségével a „másik konkrét embert" elidegeníthetetlen jogokkal rendelkező személyként becsüljük és segítjük. Ez azt jelenti, hogy tiszteljük személyi önállóságát, s őt nemcsak „ügy"-ként kezeljük.

Mint katolikusok, mi különleges erővel élhetjük meg társadalmi és politikai felelősségünket. Hiszen mi tudatosan vagyunk tagjai Krisztus Testének, az egyháznak, melyben részesülünk Istenünknek, Jézus Krisztusnak életében. Ebből a Krisztussal való egységből a mi szabad és felelős tevékenységünk forrásozik. Jól érteti meg ezt velünk II. János Pál pápa: „Az Evangéliumot a Szentlélek erejében befogadva és meghirdetve, az Egyház egyszerre evangclizált és evangelizáló közösség, így lesz az emberek szolgálója, s keretein belül a világi hívők részt kapnak a személy és társadalom szolgálatából. Bizonyos, hogy az Egyház legfőbb célja Isten Országa, amelynek ő,a földön csírája és kezdete’, tehát az Egyház teljesen az Atya megdicsőítésénck szenteli magát. Ugyanakkor Isten Országából forrásozik az emberek teljes felszabadulása és tökéletes üdvössége. Az Egyház tehát az emberekkel együtt él és halad a történelem során, bensőséges és teljes szolidaritásban." (Christifidcles laid, 36.)

A pápa folytatásként idézi a Gaudium et spes zsinati lelkipásztori konstitúció 40. pontját: „Amikor az Egyház a maga üdvözítő feladatában fáradozik, az isteni életet közvetíti az embereknek, de ezenfelül annak visszaverődő fényét is szétsugározza az egész világban. Teszi ezt elsősorban azzal, hogy orvosolja és magasabbrendűvé teszi a személy méltóságát, erősíti a társadalom kötelékeit és mélyebb értelmet s jelentőséget ad az emberek mindennapi tevékenységének. Ezért az Egyház úgy véli, hogy mind egyes tagjai, mind pedig a maga egész közössége által sokban gazdagíthatja a nagy emberi családot, történelmét emberibbé teheti."

E hónapban végzett imáink is segítenek minket abban, hogy egyre nyitottabbá váljunk az isteni fény befogadására. Ez a fény megvilágosítja lelkiismeretünket, megmutatja az utat, hogyan mozdíthatjuk elő jobban az emberi személy megbecsülését, az élethez való sérthetetlen jogának tiszteletét, az ember vallásosságának elismerését, a házasság és a család nagyobb értékelését, minden emberi szenvedés enyhítését.

Megeshet, hogy ezeket a célokat elérhetetlennek tartjuk, mert úgy érezzük, hogy szinte agyonnyomnak bennünket a megvalósítást gátló akadályok; mert attól tartunk, hogy kinevetnek vagy a társadalomból kiközösítenek bennünket, akik e célokért áldozatot akarunk hozni; s mert elcsüggedünk vagy túl gyengének érezzük magunkat. Ilyenkor olvassuk el újra meg újra a Nyolc boldogságot, hogy mélyen a szívünkbe vésődjenek az evangéliumi értékek. Az Úr Jézus azért jött közénk, hogy ezeket az