A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-01-01 / 1. szám
A SZÍV - 1993. JK9iVÁ‘j{_ 41 Ádventi hajnalokon a templom felé tartó kis csoportok bevárják egymást és a rorátékon észreveszik, ha véletlenül valaki nem tudott eljönni. Egészen más ott a hangulata egy Urnapi körmenetnek, egy temetőjárásnak... - „nosztalgiáznak" a városiak.- Könnyű vallásosnak lennie, hiszen budapesti - vidéken is gondolkodhatnak nálunk így sokan. - Hiszen több száz szentmise között válogathat egy-egy vasárnap, és olyan prédikációra járhat, ami tetszik neki. Még mindig sokkal több pap közül választhat, ha gyónni akar, mint mi, akik három, négy faluval arrébb is csak ugyanazt a papot találjuk... Mind a városiak, mind a vidékiek méltatlankodása sok igazságot tartalmaz, mégsem volna szabad egyikünknek sem itt megállni. Jézus föllépése idején Júdeábán előítéletek éltek a megvetett északi területek vallásosságát illetően. Ezek az előítéletek ma is, bennünk is előfordulnak, legföljebb mi nem Galileát tartjuk „eleve reménytelen esetnek", hanem mondjuk a városi, ill. a falusi vallásosságot. Pedig Mária Názáretben nőtt fel, a Szent Család is Názáretből járt rendszeresen „fel" az ünnepekre Jeruzsálembe, mint abban az évben is, amikor Jézus tizenkét éves volt. Jézus, akit Názáretinek hívtak, éppen Galileában kezdte hirdetni az örömhírt: Közel van az Isten országa. Mihez, kihez van közel, Uram? Hozzád van közel, aki egy icipici tanyán, egy ateista faluban, egy vidéki városban, vagy a „bűnös" fővárosban élsz. Csak ne mindig a kifogásokat keressed. Csak ne tartsd a saját magatartásodat, vallásosságodat „egyedül üdvözítőnek", vagy eleve reménytelennek. Inkább tiszteld és becsüld a többiek erőfeszítéseit, munkáját és tedd meg, ami tőled telik. Ha városi vagy, próbálj mégis csendet teremteni környezetedben. Ha túlságosan elzártan élsz és kevesled az igényes kultúrát, szórakozási lehetőséget, szellemi, lelki táplálékot - hát próbáld megteremteni magadnak és tieidnek. Nem vagy egyedül, mert én mindenesetre veled vagyok. Mert a mennyek országa hozzád van közel. Ha esetleg mégis nagyon távolinak érzed, nem biztos, hogy helyet kell változtatnod. Lehet, hogy önmagadban kell helyreállítanod a békét. JANUÁR 31. - ÉVKÖZI 4. VASÁRNAP Szof 2,3;3,12-13; lKor 1,28-31; Mt 5,l-12a. - Áldott éhség és szomjúság I sten országa közel van, de ha egészen benne élnénk is, mégis valóságos az örök és kielégíthetetlen vágyunk utána. Istenadta szomjúság, éhség ez bennünk, és ősi, mint az emberiség. Édes vágy, amely magában hordja a beteljesülés lehetőségét: boldogságélmény. Ugyanakkor minél jobban vágyódunk utána, annál elérhetetlenebbnek érezzük sokszor: ez viszont szenvedés a javából. Jézus tanítását a mennyek országáról Máté evangéliuma a Hegyi Beszédben foglalja össze. Elére a Nyolc boldogság került a mennyek országának „alkotmányaként". A Nyolc boldogság a kereszténység lényege a maga feszítő ellentéteivel, amelyeket elviselni, melyekbe belenyugodni lehetetlen, megérteni is csak a „kicsinyek" tudják. „Csak a szegény, a megalázott nép", „a világ szemében
