A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-09-01 / 9. szám
386 OQVIOLIOaUS L'ELKJSÍgi ‘TÁJ't'KpZ'I'A.'IÓ S zeretném nektek megmutatni, mi az éhség. Egy gyermek kapott egy darab kenyeret az egyik nővértől. (Ekkor már egy ideje nem evett.) Láttam, hogy lassan, morzsánként eszi. Megkérdeztem: „Tudom, hogy éhes vagy. Miért nem eszed meg egyszerre a kenyeret?" „Akarom, hogy tovább tartson", felelte. Félt, hogy amikor megette, újból éhes lesz. Ezért inkább morzsánként ette. A másik gyermek, aki vele volt, nem evett. Azt hittem, már befejezte az evést, de ezt mondta: „Apám beteg és azt hiszem, örülne ennek a kenyérnek". A jó kisgyermek képes volt éhesen maradni, hogy örömet okozzon apjának ezzel a darab kenyérrel. A szegények nagy emberek! Nincs szükségük az együttérzésünkre. Nem kérik, hogy sajnáljuk őket. Ők nagy emberek! Megérdemlik a szere- tetünket. Nemrégiben nővéreimmel az utcákat jártuk és összeszedtünk 4-5 embert. Egyikük szörnyű állapotban volt, ezért azt mondtam nővéreimnek: „Majd én ápolom őt". Igyekeztem mindent megtenni érte, amit tudtam, mindent, amire Jézus iránti szeretetből képes voltam. Mikor ágyba helyeztem, megfogta kezemet. Kedvesen rám mosolygott és ennyit mondott: „Köszönöm!" Azután meghalt. Sokkal többet adott nekem, mint én neki. Hálás szeretetét adta. Önkéntelenül is megvizsgáltam magamat. Ezt kérdeztem: „Ha én vagyok ő, mit tettem volna?" Őszintén válaszoltam: „Igyekeztem volna magamra vonni a figyelmet, ezeket mondva: „Éhes vagyok, fázom, meghalok". Neki volt bátorsága és szeretete, hogy ő adjon nekem, ahelyett, hogy magának tartotta volna meg, ahelyett, hogy magával törődött volna. Ezek csodálatos dolgok. Miért lehetünk boldogok? Miért mosolyognak a nővérek állandóan? Mert nem szociális dolgozók vagyunk. Mi megpróbáljuk, hogy szemlélődök legyünk a világban. A mi hivatásunk, hogy a szeretet misszionáriusai legyünk, Isten szeretetének a hordozói. Nincs okunk, hogy boldogtalanok legyünk. Teréz anya És mi magyarok, ebben a szegényedő, problémákkal küszködő országban, hogyan éljük meg mindezt? A szegényeknek nem az együttérzésünkre van szükségük
