A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-07-01 / 7-8. szám
A SZÍV - 1993. JÚLIUS-AUGUSZTUS 369 ködfoszlánynak is... Bár lehet - hangja elcsuklott hogy igazad van. Nem tudom. Egyáltalán, néha azt érzem, semmit sem tudok, s egyre kevésbé értem magam. Talán kevés bennem a szeretet. Talán nem tudok igazán szeretni. Talán rosszul szeretek. Maradok, amikor legszívesebben elfutnék, s rohanok, amikor maradnom kellene. Sokszor döntésképtelen vagyok, és nincs erőm választani.- Ami az én bolygóm gondolkodásának nyelvén mindössze azt jelenti - feleltem -, hogy a döntésképtelenségedet választod. - Odakint a szitáló esőből zápor kerekedett, a távolból tompa mennydörgés hallatszott.- Ne légy ilyen józan és kegyetlen. Ez csak álca. Tudom, csak álca. Tudom, csak a fájdalmadat palástolod vele, de hidd el, nem akarok neked fájdalmat okozni. Csak őszinte vagyok.-Maradj velem - kérleltem. - Senkire sem vágyom annyira, mint rád. Ha velem vagy, megváltozik körülöttem a világ. Nélküled esetlen és rideg minden. Te vagy a nap. Feléledek, ha rám ragyogsz. Veled lenni olyan, mint zenét hallgatni... A sárga kígyó mindenkit utolér egyszer, s ha majd ránk kerül a sor, legalább együtt leszünk. De addig is - remélem - még nagyon sok idő van hátra. Az ölembe veszlek, hozzámbújsz, és megismersz, még sokkal jobban, mint eddig. Én is téged, mert kíváncsi vagyok rád, minden rezdülésedre és minden fintorodra, s akár vidám leszel, akár zsémbes, a bolygóm a kettőnké lesz. Hidd el, mivel tudom, a szeretetem nem szűnik meg, mint ahogy a csillagok fénye sem halványul el, csak ha maga a csillag is kihuny, mert te vagy a szeretet...- Istenem, de szép is lenne - sóhajtott. - De gondold meg, ha két ember igazán szereti egymást, akkor... - Halk pengés hallatszott, apró kékes láng csapott fel azon a helyen, ahol addig ült, s egy csöppnyi fuvallat legyintette meg az arcomat. Attól tartok, sohasem fogom már megtudni, mi van akkor, ha két ember igazán szereti egymást. Félek, mást mondott volna erről, mint amit én gondolok róla. A kis herceg az ő bolygóján más törvények szerint él, mint én az enyémen. Az én bolygómon két pont között a legrövidebb út az egyenes, az ő bolygóján viszont nincsenek egyenesek. Az én bolygómon a gravitáció a testekre hat, az övén az érzelmekre. Csak ritkán, és rettenetes erőfeszítések árán képes magát kiszakítani a vonzásköréből. De a kitörés vágya és a szabadság reménye éppoly kitörölhetetlen része az ő életének, mint az enyémnek.
