A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1993-07-01 / 7-8. szám

A SZÍV - 1993. JÚLIUS-AU gUSZTlLS

367

hathatósan közreműködik benne, s ennélfogva nem mentes a túlzástól sem, ez a vágy szükségképpen hamis és torz.- Elismerem - válaszolta -, de értsd meg, félek minden beteljesüléstől. A beteljesülés pontot tesz valaminek a végére. A végére, érted? A beteljesüléssel lezárul valami, és kezdődik valami új. Tudom magamról, hogy védtelen vagyok minden újjal szemben. Ti, felnőttek azt mondanátok, lépéshátrányba kerülök olyankor. Nem kezdeményezek, hanem hagyom, hogy az események sodorjanak, és pusztán csak reagálok valamire.- De a reakciód mindig menekülés. Egyformán menekülsz jótól, rossztól.- Persze, mivel félek, hogy az, ami következik, más lesz, mint annak előtte megszoktam. Értsd meg, abban, amiben élek, már kiismerem magam. Nagy meglepetések nemigen érhetnek. Tudom, mire van szüksége a virágomnak, a báránykámnak, a tűzhányómnak. Ismerem őket, és megtanultam velük bánni.- S nem gondolod, hogy eközben kisajátítanak maguknak? Márpedig te semmitől sem félsz annyira, még a bolygóközi utaktól sem, mint attól, ha valaki ki akar magának sajátítani. Még a feléd irányuló szeretetet is kisajátításnak fogod fel, nehogy ugyanolyan szeretettel kelljen viszonoznod!- Létezik két egyforma szeretet? Mindenki a saját törvényei szerint szeret. Te odaadóan és teljes valóddal. Én - miközben vágyom rád - ugyanakkor félek is tőled, félek attól, hogy a szereteted elborít, és én megsemmisülök benne. Elsodorsz és többé nem vagyok képes saját magamat irányítani...- Most talán képes vagy rá? Hiszen most is mások irányítanak: virágod, amely néha fájdalmasan megsebez a tüskéivel, a báránykád, amely időnként merő játékosságból felöklel, és tűzhányód, amelyről sohasem tudhatod, mikor tör ki és perzsel meg a lávájával. Ezektől a változásoktól nem félsz?-Dehogynem, állandóan szorongok és ugrásra készen állok. Ezért is menekülök el időről időre a bolygómról... Akkor, ott, a sivatagban, és ma, itt, a szobádban - hozzád menekültem. Maradni azonban mégsem merek, bármennyit is ábrándoztam arról, milyen jó lenne nálad és veled. Mert bármennyire is ismerlek, mégis titok vagy számomra. Bármennyire is vágyom a te világodra, világod legalább annyira rejtélyes nekem, mint amennyire áhítozom utána. Te magad - érzem és tudom - nyugalom vagy és béke; hidd el, nem tőled félek, hanem önmagámtól. Izgalom vagy