A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1993-07-01 / 7-8. szám

352

„%ISSZÍV" - SZ'L^OJübCOS'BOgÁSi

Oren király érezte, hogy gyorsan tennie kell valamit, különben nem marad ura a helyzetnek. Hirtelen felkapta a kis íjat, amely mindig trónjához támasztva állt. Az íj erős volt, és a tegezben rejlő nyilak hegye Nolibáb halálos mérgével bekenve. Oren már nemegyszer intézte el rövid úton egy-egy ellenszegülő alattvalóját ezekkel a nyilakkal. Halálos volt a legkisebb seb is, amit vágtak.

Oren király tehát gyorsan az íj idegére fektetett egy nyilat. Keresztül akarta lőni a baglyot, remélve, hogy ezzel megtöri a varázst. De még mielőtt kilőhette volna nyilát, megint csak történt valami, amitől a tömeg még nagyobb izgalomba jött.

„Nézzétek - hangzott egy asszony éles hangja, és kinyújtott kezével a várudvar közepére mutatott -, nézzétek, mozog a föld!"

Valóban: ott, ahol azon az egykori szomorú napon Adi királyné máglyarakása állt, a föld felszíne emelkedett, földrögök repültek széjjel.

„Mint a vakondtúrás" - súgták egymásnak az emberek.

Mindenki a hihetetlen gyorsasággal nagyobbodó halmocskára bámult. Ha csakugyan vakondokok dolgoztak ott, egy egész regimentre való, mert hamarosan jókora rakás emelkedett friss, barna, illatos földből a várudvar közepén.

Folytatjuk

Urunk Jézus, hálából végtelen szeretetedért, felajánlom Szent Szivednek magam, a mai napom minden imáját, örömét és szenvedését, Fogadd el és egyesítsd áldozatoddal bűneink engesztelésére, országod gyarapodására, a pápáért és szándékaira, amelyeket e hónapra tűzött ki. Nagyasszonyunk, szeplőtelen szívedre bízom felajánlásomat. Amen.

A

ffiBiSsOT meMMsz®!<Msz és numádtoziiid alkairsz, ©étaa nehéz elkezdleffiiíis „Mái m©ffiidljjalk Neki?" M©imdldl el N®M ilyemk©ir ezt a £®lajáMé lámái. UM» ktamyelbfe lesz Myíatai aMir az faadláság©^ akáir a jókedvű jnammra- Mi, aMr tovább b©ird©zM azi, amni épjpem melhéz.