A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1993-07-01 / 7-8. szám

A SZÍV - 1993. JÚLIUS-AUgUSZTUS

349

volt. Varangyokról, denevérekről, baglyokról, amelyek pontban éjfélkor, a szellemek órájában jelentek meg Nolibáb királyné szobájában, és olyan rémületbe ejtették, hogy őrült módjára sikoltozott. És azután a rejtélyes szó „a háromról", amit a királyné nem fejezhetett be, mert a király szájon vágta. Csakugyan: Nolibáb arcán a púder alatt világosan lehetett látni a vörös foltot. Az emberek furcsállták a dolgot, és vártak.

Oren hangja újból felharsant.

„Mindjárt példát is szolgáltatok. Áru!"

A szegény soványorrú öreg térdre borult. Mindig is hallgatag volt, de most egyetlen szó sem jött a szájára. Felesége, aki szintén térdre omlott, beszélt helyette.

„Felség - kiáltotta kezét tördelve -, felség, de hiszen mi felséged parancsa szerint évi jelentésre jöttünk Máriavárba! És amíg oda voltunk, a fiú egész váratlanul eltűnt. Kerestük, kerestük..."

„Máriavárban voltatok, igen? - kérdezte gúnyosan Oren. - Hát miért jöttetek el mind a ketten? - üvöltött az asszonyra. - Miért nem maradtál odahaza, te asszony, hogy őrizd azt a varangyot? Be akartál vásárolni a piacon, mi? Ki akartad cicomázni magad? Új főkötőt venni a pénzen, amit kaptál? Nem soká veszed hasznát, mert rövidesen nem lesz fejed, amire rátedd, hahaha!" Oren nevetett, de nevetésében nyoma sem volt vidámságnak.

Úgy volt, ahogy mondta. Aret anyó azért jött el az urával, hogy ügyesen bevásároljon és ruhatárát gyarapítsa, mert véleménye szerint ezt nem lehetett Árura bízni. És most mind a ketten életükkel fizetnek ezért a kis hibáért.

„Irgalom, felség! - könyörgött Aret, és arccal a várudvar poros földjére borult. - Mindent megteszünk, hogy megtaláljuk a fiút! Gúzsba kötve hozzuk ide! Ártalmatlan, buta gyerek!"

„Hallgass! - üvöltötte Oren. - Hogy ártalmatlan-e vagy sem, azt én jobban tudom nálatok! Rendkívül veszedelmes, én mondom nektek! Rátok most már nincs szükségem. A ti ügyetek el van intézve. A hóhérok tanítanak meg rá még az éjjel, mit jelent engedetlennek lenni a király iránt, kakaskukorékoláskor pedig a fejetek a porba hull!"

A szegény házaspár megsemmisülve hevert a földön. A katonák talpra ráncigálták és a fal mellé vezették őket. Oren király pedig a leányhoz fordult.