A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1993-07-01 / 7-8. szám

A SZÍV - 1993. JÚLIUS-AZigUSZTUS

335-Hát?- Képzeld el, amikor elmentek, ez a lány az utcán elkezdett csúfo- lódni, kinevette a lakásunkat, utánozta Gergőt és Ritát, grimaszokat vágott, milyen szörnyű volt a torta, szóval... éppen az ablakom alatt...- Hallottál mindent?- Hallottam is, meg láttam is. Ott állt vele vagy három gyerek, és köztük Ildi...- Ildi?! Ildi, a barátnőd?-Bizony. Ott állt, és ő is nevetett. Úgyhogy soha többé nem szólok hozzá - mondja elszántan.- Úúú, ez nagyon kellemetlen. Nagyon, de nagyon - mondom meglepődve. - Ezt nem gondoltam volna Ildiről.- Én se. De soha többé nem lesz a barátnőm.- Beszéltél már vele azóta?- Beszéltem.- És mit mondott?- Semmi különöset. Hogy ott az utcán a beszélgetés nem úgy indult, hogy abból csúfolódás lesz, utána meg égés lett volna neki onnan elvonulnia...- És az nem égés, hogy a füle hallatára kigúnyolják a legjobb barátnőjét, és ő nem áll ki a védelmében? - kérdem felháborodva, de Ildi, akin ezt számon lehetne kérni, nincs jelen. Csak Ágota áll bánatosan, mély csalódással a szívében, és azt kérdi tőlem:- Mit válaszoljak neki, mert azt mondja, hogy újra szeretne a barátnőm lenni.- És te szeretnéd?- Nem tudom - rázza a fejét tanácstalanul.- Nézd, Ágota, Ildi nem állt ki melletted. Pedig ez alapvető érték barátságban, szerelemben, minden fontos emberi kapcsolatban.- De te mondtad a múltkor, hogy meg kell bocsátani, és el kell felejteni a dolgokat - emlékeztet Ágota.- Meg kell bocsátani, persze, most is ezt mondom. El kell felejteni, azaz nem szabad haragot tartani. De azért ez kétségkívül komoly tapasz-