A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1993-07-01 / 7-8. szám

328

„Xf&szív - szzwy&CosvogAm- Hát mégis elmennek?! És addig odamehetünk? Ez nagyszerű! Ott annyi mindent lehet csinálni és közben mégis együtt vagyunk. - A gyerekek egyhangú lelkesedése határozottan jólesett a szülőknek.- Kicsit meglepődtem, hogy a nagy tervezgetésben föl sem merült a családi nyaralás gondolata, de azt hiszem, hamarosan szóba jött volna, hiszen minden évben olyan jól éreztük magunkat együtt. Szeretnénk persze, ha a ti terveitek is megvalósulnának - amennyiben lehetséges próbáljuk meg egyeztetni a vágyakat, időpontokat. Elöljáróban néhány elvi megjegyzés. Zsigám, a fizikai megterhelésekkel csínján kell bánnod, nemcsak a doki engedélyére, de okosságra és önfegyelemre is szükséged lesz. Reméljük, nyáron sikerül egészen rendbejönnöd. Arra is gondolj, hogy vannak behoznivalóid szellemi téren is. Az elmaradt kötelező olvasmányok nem jelentenek föltétlenül „dögunalmas" időtöltést, ha előítéletek nélkül veszed kezedbe a könyveket, sok örömet találhatsz bennük. Veronikáék útjáról még beszélgetni kell. Nagyon jól emlékszem, hogy Katáék milyen állapotban vánszorogtak haza vonatos európai útjukról, amit viszonylag hamar kihevertek, de a nagy fáradtságtól alig láttak valamit a világból. Az ilyen útra jobban kell készülni. Péterék terve elég meredeknek tűnik, de valamit majd kitalálunk. Viszont a te terveidről még nem volt szó, Tamás.- Valami nagyon jó lelkigyakorlatot szeretnék kifogni, még nem tudom pontosan, hová megyek. Remélem, Isten segítségével sikerül végleg döntenem a jövőmről. Aztán ha ti és Péterék egyetértetek velem, szívesen elmegyek az aligai „indiántáborba". Amíg ők a harci ösvényeket járják, úszhatok, olvashatok, pihenhetek. Nem zavarom őket, csak ott leszek kéznél, és ha kell, segítek megtömni a békepipát...- Tamás, állati rendes vagy! Ugye, így már elengedtek minket?- Ennél jobbat kitalálni sem lehetett volna. És a festés?- Ahogy körbenéztem, látom, hogy mindenki lelkesen benne van - mondta nevetve Tamás. - De még valamit szeretnék mondani. Ma reggel, amikor eszembe jutott az esti „csivitelés", fölütöttem a Szentírást, hogy van-e számunkra valami üzenet. Ezt olvastam az Apostolok Cselekedeteiben: „állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban". Először arra gondoltam, hogy ez csak nekem szól, nekem, aki papnak készülök. De aztán rájöttem, hogy ez mindenkire vonatkozik. És éppen most, a nyár elején kell nagyon