A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-07-01 / 7-8. szám
A SZÍV - 1993. JÚLlVS-AUgUSZTUS 315 igen jó tanuló és igen vallásos gyermek volt: minden vallásos szokást természetesen, később komoly tudatossággal élt, ezért írhatta egyik késői tanulmányában: „Hol pap, hol meg építész akartam lenni, végül tanár lettem". Tanított a szegedi tanítóképzőben, majd a szegedi egyetemre került, ahol 1934-ben doktorált. Vendégelőadója volt a budapesti Tudományegyetemnek, ám végül is „szeretett városában" maradt és szolgálta élete végéig a Várost és népét. Vallásossága, példás élete átsugárzott tanítványaira, s mindazokra, akik csak egyszer is találkozhattak, beszélhettek vele. Kristálytiszta emberi jelleme, messze sugárzó erkölcsössége egyre több ember előtt lett fénylő mécses. Klasszikus értelemben vett csodát nem tett, de vajon kell-e annál nagyobb hősi tett, mint, hogy a legborzalmasabb kommunista időszakban is bátran hirdette a jó erkölcs és a hit fontosságát? Kortársai nemegyszer óvták, féltették, ám ő - bár sosem hivalkodón, nem hangoskodva, hiszen ez a viselkedésforma teljesen idegen volt számára! - lelki kötelességének tekintette, hogy jelöltjeit tisztes magyarnak nevelje és kereszténynek, s egyetlen biztos pillért jelölt ki számukra: a hitet. Az Istenben való keresztény hitet! Az azonban mindenekelőtt erkölcsi tisztaságát igazolja, hogy életét kockáztatva bújtatta Radnótit, Erdeit; egyik legjobb barátja volt a szegedi főrabbi, és bár a kommunisták semmibe vették őt, rájuk sem haragudott, hiszen mint mondotta: „űk is Isten terömtményei". Megházasodott ugyan, de házassága szerencsétlen volt. Asszonya elhagyta, másnak szült gyermeket. Öregen, halálos betegként tért vissza hozzá. Bálint Sándor visszafogadta a szerencsétlen asszonyt, a „megtéve- dött"-et, akit haláláig hősiesen ápolt, majd az alsóvárosi temetőben, a Bálint-sírkertben temette el. Annak ellenére, hogy az asszony, a Vatikán engedélyével, egyházilag is elvált tőle. Bálint Sándort koholt vádakkal bíróság elé állították, majd az 1960- as évek derekán az egyetemről eltávolították. Ekkor azt hittük, mindennek vége. Hála Istennek, nem így történt. Az európai hírű valláskutató szegedi professzor ekkor fogott hozzá a korábban gyűjtött, hatalmas néprajzi, várostörténeti és szakrális témáinak feldolgozásához. Sorra születtek az őt halhatatlanná tevő, pótolhatatlan művei, mint a Szeged és népe, a Szegedi Szótár, a Szeged reneszánszkori műveltsége, a Szegedi példabeszédek és jeles mondások, a Karácsony, húsvét, pünkösd, az Ünnepi kalendárium, a Szögedi nemzet háromkötetes monográfiája, illetve a Szeged-Alsóváros és a Hagyomány szolgálatában címmel megírt posztumusz kötetei. Műveinek középpontjában a katolikus ember és hagyományos szokásanyaga
