A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-07-01 / 7-8. szám
308 “KATOLIKUS LLLKIStgi TÁJÉKOZTATÓ Giorgio La Pira A tatbyémiség és a Mke apostola F irenze világhírű polgármestere (1951-től) az olasz és a nemzetközi politikai élet elkötelezett katolikusa volt 1977-ben bekövetkezett haláláig. Szent Ferenc-i egyszerűségben élt; jóakarat, testvéri szellem, derű jellemezte. "Sok ellensége volt, de számára senki sem volt ellenség, kivéve a nyomor és a munkanélküliség", mondotta róla valaki találóan. Politikai tevékenységét lelkisége világítja meg, amelyet Szent Ignác lelkigyakorlatos "fundamentuma" (alapvető elmélkedése) foglal össze: "Az ember azért van teremtve, hogy dicsérje, tisztelje, szolgálja Istent, a mi Urunkat, és így üdvözítse lelkét. És a földön minden más az emberért van teremtve, hogy segítse őt végső célja elérésében." La Pira egyik korai cikkében ezeket írta: "Az emberi személy értékét szellemi mivolta alkotja, vagyis az, hogy Istentől van és alapvetően Hozzá igyekszik. Azt a helyet, amelyet az emberi személy elfoglal a teremtésben és a társadalomban, ama végső cél alapján kell meghatározni, amire az ember törekszik, amelyet az embernek rendes körülmények között be kell járnia, hogy eljusson végső céljához." Assziszi Szent Ferenc nyomdokait követve, bejárta Közel-Keletet és a Szentföldet. 1965-ben Eszak-Vietnámban találkozott Ho-Si-Minnal. Giorgio La Pira 1904-ben született Dubrovnik (Ragusa) mellett. Egyetemi tanulmányait Firenzében végezte; jogból doktorált, majd Firenzében római jogot tanított. Doktori disszertációja készítésekor bejárt a firenzei domonkosok könyvtárába: Szent Tamást tanulmányozta, hogy megvesse a római jog filozófiai és teológiai alapjait. Az emberi személyre összpontosította figyelmét, azt a "teljes humanizmust" kereste, amelyről Jacques Maritain francia filozófus híres könyvét írta a harmincas években. A háború alatt az egyház szociális tanításáról tartott előadásokat a római Lateráni egyetemen. Előadásaiból könyvek születtek: egybevetette a katolikus szociális tanítást Rousseau, Hegel és Marx tanaival. 1947-ben jelent meg "Az emberi személy értéke" c. doktori dolgozata. A fasizmus éveiben visszavonult a politikától és csak a tudományos kutatásnak élt. Mussolini bukása után a keresztény demokráciához csatlakozott. 1946-ban a firenzei körzet képviselője lett. 1950-ben De Gaspari 6. kabinetjének helyettes államtitkára volt, 1951-ben Firenze polgármesterévé választották. Ettől kezdve Firenzét a világbéke-mozgalom
