A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1993-07-01 / 7-8. szám

298

KATOLIKUS LLLKISiqi TÁJÉKOZTATÓ

Minthogy a menekültek száma hihetetlenül magas - és egyre többen vannak ha köztünk élnek is, valamiképpen „arcnélküli" emberek. Futólag látjuk őket a híradókban, képesújságokban. Mindjárt meg is feledkezünk róluk. Ugyan hat-e ránk, ha egy rövid újságcikkben azt olvassuk, hogy 500.000 Szomáliái menekül a polgárháború pusztítása elől Etiópiába? Hogy a végzetes tragédia, az éhhalál vár rájuk, ha gyors segítséget nem kapnak? Vagy ha azt halljuk, hogy Kambodzsában sok-sok ezer menekült veszíti el kezét, lábát, mert útjukon rálépnek azokra az aknákra, amelyeket a harcban állók rejtettek el. Mit érzünk, ha halljuk, hogy mennyien fulladtak a tengerbe, amikor Haitit elhagyva csónakba szálltak, hogy szabaduljanak az ott dúló erőszaktól? Mit szólunk a menekülttáborokhoz, amelyekben évtizedig tartják fogva a szerencsétlen, új hazát keresők tömegeit?

Mérhetetlen nagy számban vannak embertestvéreink, akik hontalanok: a szegénység, a gazdasági rendszerek csődje, a fejetlenség, a természeti csapások, a környezetpusztulás következményeitől szenvednek.

Ha otthon maradt családtagjaikat, ha munkavállalás miatt a családjuktól távollevőket is számításba vesszük, azt kell mondanunk: hontalan embertestvéreink száma a százmilliót is eléri! Ők mindannyian nemzetközi szolidaritásra várnak.

Nemcsak otthonuk elvesztése sújtja őket. Új tartózkodási helyükön szembe kell nézniük a legkülönfélébb társadalmi, kulturális, törvény adta gazdasági nehézségekkel. Mindenféle zaklatásnak, meghurcolásnak is ki vannak téve. Nem tudják, mihez van joguk, hova forduljanak.

Sokan még őket is kizsákmányolják, becsapják. Vallásos hitük súlyos próbának van így kitéve. A puszta fennmaradásért vívott küzdelmükben teljesen megfeledkezhetnek Istenről, a vallásról. Továbbá az üldözöttek, az emberi jogok durva megsértése elől menekülők megtapasztalhatják, hogy nem kívánt elemeknek, gyanús jött-menteknek számítanak.

Lelki szenvedésük emiatt talán nyomoruknál is fájóbb. Egyre inkább átérzik, hogy a befogadó országnak csak terhére vannak, s ezért hamar elvesztik erkölcsi tartásukat, önérzetüket, emberi méltóságukat. A befogadók nem csinálnak titkot abból, hogy mielőbb túl akarnak adni rajtuk. Mindez nagy erkölcsi-lelki sérültséget eredményez.

Ki lesz embertestvére ezeknek a szerencsétleneknek?

Jézus a szamaritánus példájával lelkiismeretünket akarja felrázni. Nem megható történet ez csupán. Valódi hitélményt akar elérni, ami személyes megtérésre szólít fel bennünket. Jézus szava minden ember