A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-06-01 / 6. szám
21 SZÍV - 1993. fÚ9£WS 283 Az Úr azonban nemcsak hűséges, hanem türelmes is. Kivárja és meg is adja, hogy végül el fogjuk énekelni neki ezt a hálaéneket mindnyájan. És akkor talán megszűnik végre az a gyötrő ellentmondás az ember „nagysága és nyomorúsága" között. JÚNIUS 27. - ÉVKÖZI 13. VASÁRNAP 2Kir 4,8-11.14-16a; Róm 6,3-4.8-11; Mt 10,37-42 A próféta jutalma [V em olyan egyszerű az Uram, hogy téged jobban szeressünk apánknál, J. ’ anyánknál! Nem olyan egyszerű az sem, hogy úgy tekintsük magunkat, mint akik meghaltunk a bűnnek, eltemetkeztünk veled a halálban és a te föltámadásod által új életre támadtunk. Magyarázd meg, mit is kezdhetnénk ezekkel a szavakkal! Ne ijedjetek meg a fogalmazástól! - mondaná /mondja Jézus. Hallgassátok úgy ma az Igét, mint egy gyermek. Mint egy olyan gyermek, aki természetesen nagyon szereti apját és az anyját. Én ugyan egymagám jobban szeretlek téged, mint apád és anyád. Még akkor is, ha elvárom, hogy vállald a kereszted, csak úgy várom el, hogy én előtted viszem a magamét. Sokszor tapasztaltam mégis, csak aki igazán gyermek, az értheti meg ezt az igazságot: Aki megtalálja életét, elveszíti, de aki értem elveszíti életét, az megtalálja. Gyereknek kell lenni ahhoz, hogy megértsd, mitől akarlak megszabadítani ezáltal. Attól, hogy egy életen át fölöslegesen hajkurászd a boldogságot. Hogy minden energiádat arra pazarold, hogy megvalósítsd önmagadat, hogy elérd a lehető legnagyobb karriert, hogy gyermekeidnek mindazt megadd, ami neked valaha hiányzott és így már semmi sem jut neki mindabból, ami számodra természetes és jó volt, mint a levegő. Ezért persze tőlük is elvárod kimondva, vagy kimondatlanul, hogy a lehető legnagyobb teljesítményt nyújtsák. Azután csodálkozol, hogy olyan sokan halnak meg közületek viszonylag fiatalon infarktusban, mert még annyi mindent el akartok érni, és az a gyors halál nem is mindig olyan kegyes hozzátok. Főként amikor csak későn ébredtek rá: nem erre kellett volna törekednem. Törekedj ezért arra, amerre én vezetlek. Csak azt akard, amit a hozzám tartozás megkíván tőled. Ez kisebb-nagyobb keresztek hordozását jelenti. Beleértve, hogy nem úgy élsz majd, mint „mindenki", ahogy a társadalom valószínűleg jóval nagyobb részében divat élni. Te az enyém vagy. Számodra mindenképpen fontosabb az én tanítványaimmal való szolidaritás, akár csak egy pohár friss víz erejéig. A jutalom pedig nem marad el. Még soha senkinek nem maradtam adósa. Az Elizeust befogadó asszony sem bánta meg soha, hogy meghallotta lelkében az én tanácsomat. Figyelj rám te is, hogy meghalljad. Félelmetes élmény az, majd meglátod, milyen jó visszakapni az életet, amit valójában nem is veszítettél el soha. i
