A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-06-01 / 6. szám
A SZÍV - 1993. JÚLIUS 275 Gyermekotthonokat, kórházakat, prostituáltak átnevelő intézetét finanszírozta. Akinek ma segítünk, azzal a meggyőződéssel tesszük, hogy holnap ő tud majd segíteni másoknak." A favellák lakói többségükben földjükről a kizsákmányolás elől elmenekült zsellérek voltak. Ezért az alsóbb néprétegek nevelése, felvilágosítása, oktatása, a földreform és a társadalmi igazságosság sürgetése volt a fő teendő. Camara püspök alapvető nevelési, oktatási mozgalmat indított. A 60-70 százalékos analfabétizmus ellen rádió- és televízióprogramok szervezésével küzdött. A legelmaradottabb vidékeken a lakosság átlag életkora 35 év, a csecsemőhalandóság 60 százalékos volt az egészségügyi ellátottság hiánya miatt. Ezekre a helyekre segítő munkacsoportokat küldött. Támogatta a szakszervezeti mozgalmat is. Közben többször utazott Rómába. A II. vatikáni zsinat befolyásos atyái közé számított, akinek szociális eszméi több zsinati okmányban fellelhetők. Jó személyes kapcsolatban állt XXIII. János és VI. Pál pápával. Rióban jártában VI. Pálnak ő mutatta meg a favellákat, hiszen a Szentatya maga is küzdött a társadalmi igazságtalanságok ellen. Ezért nevezték Milánóban „vörös érseknek". Rómában a világ minden tájáról érkézéit püspökökkel folytatott^ beszélgetései közben jött rá, hogy a problémák mindenütt ugyanazok: Isten gyermekeinek kétharmada éhezik. Itt fogalmazódott meg benne: az embernek kötelessége a teremtett világot továbbépíteni és fejleszteni, és hogy minden embernek joga van az emberhez méltó életre. 1964-ben nevezte ki VI. Pál pápa a Brazília északi részén fekvő Olinda és Recife érsekévé. Rómából hazatérve, recifei püspöki székhelyén minden ajtót és ablakot szélesre tárt. Mindenkinek tudomására akarta hozni, bármilyen felekezetű legyen is, az ajtók mindenki előtt nyitva állnak. Krisztus minden emberhez jött. A püspöki ház arra való, hogy minden szegény otthon érezze magát benne. „Bármilyen furcsán hangzik is, én az állítom, hogy Krisztust Brazília északkeleti részében Antóniának vagy Scverinónak hívják. Ecce homo! íme Krisztus, íme az ember! Ő az az ember, akinek szüksége és joga van az igazságra, és aki méltó az igazságosságra." „Anélkül, hogy gyűlöletet szítanánk - ami nem építi a lelket, nem keresztényi, még csak nem is emberi -, meg kell tisztítani, igazzá kell tenni vallásos elképzeléseinket! Abban látom feladatomat, hogy a szociális igazságosság érdekében emeljek szót. Ma, mint püspöknek kötelességem minden eszközzel azon fáradozni, hogy az egyház az Evangélium hirdetésében hiteles maradjon." Érsekként még néhányszor Rómába kellett utaznia a zsinat 3.
