A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-06-01 / 6. szám
A SZÍV - 1993. JÚ9ÍIVS 269 amely mintha felülről jött volna. De Ermi mégiscsak erejének végén járt a kétórás fölfelé menetelés után. Szíve sebesen vert, és vörös gyűrűk úszkáltak a szeme előtt. Egyszerre, teljesen váratlanul, négyszólamú kórus zendült meg a közelében: „ Amennyi fűszál van a tarka mezőbe', Amennyi csillag van a magas mennyégbe', Annyi áldás szálljon Ermi úr fejére! Annyi áldás szálljon Ermi úrfe-jé-re!" A vakondokcsalád sorakozott ott: Ublu, Ubluné, Ulbu, Ubul, Lubu, Bulu, Ulub, Buul, Bulbu és Ulbub. Fülsértő hamisan énekeltek, de roppant buzgalommal. Emiinek fáradtsága ellenére mosolyognia kellett, amikor viszontlátta a kis állatokat, és hallotta kórusukat. „Nagyon szép volt, köszönöm szépen” - mondta, amikor az illusztris család, köszöntőjének ötszörös megismétlése után, végre befejezte az éneket és Ublu ünnepélyesen meghajolt. „Engedtessék meg, hogy alattvalói tisztelettel a legválogatottabb szerencsekívánataimat fejezzem ki Ermi úrnak. - Ublu roppant fennköl- ten szónokolt. - Én és egész családom, valamint minden más élőlény a legmélyebb hálára vagyunk kötelezve iránta. Továbbra is teljesen rendelkezésére állunk. Megmérkőzött a lenti várúrral és győzött. Köszönet illeti és dicséret. Gyerekek! Még egyszer a köszöntőt!” És megint teljes erejükből énekelni kezdtek: „Amennyifűszál van..." Szerencsére Ublu ezúttal beérte háromszoros ismétléssel. Ermi újból szíves köszönetét mondott neki. „Derék, igazán szép, köszönöm! De hogy jutok át a zárt ajtón? megint az alagutatokon kell átmásznom? Mostani állapotunkban - Ermi Mondorra nézett - ez egy kicsit nehezünkre esnék. Aztán meg - folytatta elgondolkodva - hogy kapaszkodunk fel az óriásfenyő belsejében?” „Erre egy csepp gondja se legyen Ermi úrnak - jelentette ki nyomatékosan Ublu. - Az ajtó néhány órával ezelőtt, amikor odalenn mindenféle nagyfontosságú dolog történt, magától fölpattant és most tárva-nyitva áll. Hogy pedig mi a helyzet az óriásfenyővel, azt nyomban a saját szemével tetszik majd látni.” Ermi újra megnyugodott. A vakondokokkal való találkozás jókedvre derítette, így azután egész frissen járta végig a folyosó utolsó, rövid szakaszát. Igen: ott állt az alacsony ajtó tárva-nyitva. Ermi átlépte a küszö-
