A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-06-01 / 6. szám
51 SZÍ'l' - 1993. JÚ9ÍI11S 265- Igen, tetszett - válaszolta Ági, és elszörnyűlködött, hogy hiszen hazudik! Es ma már nem is először!! Otthon apu várta őket Jutkával együtt, aki gőgicsélt a kiságyban, azt mondta „bu-bu-bu" és „uu-u-uu", és apu mindjárt megpuszilta rózsaszín talpát, aztán pedig mosolyogva kérdezte:- Mikor fogsz már te is valami értelmeset mondani kislányom, mint a nővérkéd? Ági erre rettentően szomorú lett és bezárkózott a szobájába leckét írni. Meg is oldott egymás után két számtanpéldát, de amikor ellenőrizte, kiderült, több helyen sem stimmel, és egyáltalán nem képes semmit sem csinálni, mert egyfolytában arra gondol, hogy máskor is kaphat egyest. Ezalatt az idő alatt anyu elkészítette a vacsorát és kiszólt a konyhából:- Ágika, gyere vacsorázni. Kész vagy már a leckével? De Ági nem csinálta meg a leckét, és nem is fogja megcsinálni. Ül a számtanfüzet fölött és könnyei potyognak a kockás papírra.- Mi történt? - kérdi döbbenten anyu. Ági nem tud beszélni. Már úgyis minden mindegy. Belenyúl a táskájába és átnyújtja anyunak az egyes osztályzatú dolgozatot.- Ez nem jó, Ágika - mondja anyu - biztosan nem figyeltél. De megtanulod a leckét, és a másik tollbamondás biztosan jobban megy majd. No, ne sírj, ilyesmi előfordul néha, kislányom. Látom, hogy sajnálod. Jó, hogy megmutattad! Ági ránéz az ablakra és látja, hogy a nap még nem bukott le. És érzi, hogy a leckét is meg tudja csinálni. És egyáltalán... a világ most teljesen más, mint amilyen volt egy órával ezelőtt. Irena Landau Kedves Szentjánosbogár! Nézegetem A Szív májusi számának tartalomjegyzékét, és szomorúan látom, hogy nincs benne a 4szemközt című olvasmány. Én nagyon szeretem ezeket az írásokat, mert egyrészt tanulni lehet belőlük, másrészt nagyon mulatságosak. Ezért kérlek Téged, Szentjánosbogár, hogy folytassátok ezt a kis olvasnivalót! Köszönöm szépen: Gergő Balázs (Budapest)
