A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1993-06-01 / 6. szám

260

„kjsszíV” - sz^WyAKostiogAit

misén, még ott is marad utána, de egészen máson jár az esze, nem is igyekszik Jézusra figyelni.- Nekem olyan nehéz elképzelnem, hogy minden szentmisén a keresztáldozat ismétlődik meg.- Ez nem is úgy van. Keresztáldozat csak egyetlenegy volt, megismételhetetlen. A szentmiséken mindig ugyanazon a keresztáldozaton veszünk részt. Úgy képzeld el, hogy bármikor, bárhol veszünk részt a szentmisén, rálátunk a Golgotára, ahol Jézus meghalt értünk. Isten lehetővé tette, hogy bárhol éljünk térben és időben, mindig úgy vehessünk részt az Ó áldozatában, mint azok, akik akkor, ott álltak a kereszt alatt.- Milyen másképpen viselkednénk a szentmisén, ha ezt igazán komolyan vennénk! És a Jézussal való találkozás! Több ezer kilométerre is elutaznánk, ha azt mondanák, hogy ott láthatjuk Jézust, vele beszélhetünk. Amikor pedig itt van velünk, alig figyelünk rá.- Emberek vagyunk. Az a csodálatos, hogy Ő így is szeret bennünket - mondta anya meghatottam majd örömmel fogadta a belépő Zsuzsát: - De jó, Zsuzsikám, hogy te is megjöttél, legalább mindnyájan együtt imádkozhatunk:

Megírni tó Jézusunk! Te olyan szerényen és rejtve jöttél közénk az Oltáriszentség- ben. Segíts kegyelmeddel, hogy élő valóság légy a számunkra. Segíts, hogy szívből szeressünk, figyeljünk Rád és hálásan fogadjuk el szerctetedet. Ámen.

Nyári „viselkednivalók"

K

özeledik a nyár, a napozások, a vendégeskedések és a táborozások ideje. Nézzük sorra, hogy kell viselkednünk, hogy azok, aki velünk együtt utaztak, yrcrT T/EnTTTMtf' a legjobb emlékeket őrizzék meg rólunk. VI jfcLlsfcUJ UIN J\

Utazunk

Ha megjelenünk a vasúti fülke ajtajában, és gyors helyzetfelmérés alapján megállapítjuk, hogy van itt még számunkra hely, a szánk azonnal köszönésre nyílik, és attól a perctől kezdve a velünk együtt utazók ismerőseinkké válnak. Éppen ezért, ha azt látjuk, hogy valakinek gondjai vannak a csomag elhelyzése vagy levétele, az ablak nyitás stb. körül, fölpattanunk és szerény lehetőségeinkhez mérten a segítségére vagyunk, hálálkodásra pedig a „semmiség", „tessék parancsolni", „nagyon szívesen" típusú kifejezésekkel reagálunk. Gondolkodás nélkül segítünk külö-