A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-06-01 / 6. szám
258 ,‘KJSSZÍV" - SZLViTyAniOSQOgAJL Jó, hogy megjöttél Z suzsa megint nem ért haza az esti beszélge- tésre - állapította meg Anya sajnálkozva már hetek óta késve jön, vagy egyáltalán ide sem ér. 1111111- Ma is valami „halaszthatatlan" beszélgetnivalója van. Olyan furcsa, hogy minden fontosabb neki, mint hogy egy kicsit együtt legyünk.- Már sokat gondolkoztam azon, miért van mindig vele valami baj, mikor ti mindnyájunkat egyformán neveltetek. Tudok valamiről, amit ő másként csinált, mint mi. Egyedül ő volt már óvodás korában elsőáldozó.- Úgy gondolod, hogy az megártott neki? Veronika és te emlékezhettek rá, hogyan könyörgött, mennyire akarta. Milyen szorgalmasan tanulta meg, amit kellett. István atyát is kérdeztük, mit gondol a dologról, és azt mondta, hogy sokkal többet a felnőttek sem értenek meg abból a csodálatos titokból, amit az Oltáriszentség jelent.- Egy jó darabig még áldozott is minden vasárnap, kisiskolás korában néha hétköznap is, de azután egyre ritkábban ment gyónni, áldozni. Mostanában csak nagy ünnepen teszi, akkor sem olyan lelkesen. Pedig először milyen boldog volt. Emlékeztek, milyen aranyos volt, amikor teli torokkal énekelte Hozsanna helyett: „Uzsonna a magasságban..."- Lehet, hogy még túlságosan kicsi volt, de az Úr Jézus ugyanolyan szeretettel ölelte magához, mint a nagyobbakat. Lehet, hogy még nem érett meg arra a csodálatos találkozásra, de Isten kegyelme így is erőt adott neki. Én nem hiszem, hogy a túl korai áldozás miatt van mostanában annyi baj vele, inkább talán segítséget kapott azzal az egyre sokasodó problémákhoz. A kegyelem nem vész el.- Az áldozás után meddig van nálunk egészen igazán Jézus?- Az átváltozott ostya hamar felszívódik, de Jézus addig marad velünk, amíg mi igazán akarjuk.- Akkor elég volna az életben egyszer áldozni. Nem?- Ha angyalok volnánk, akkor igen. De gyönge emberek vagyunk, Jézus táplálni akar bennünket. A kenyérrel sem tudunk egész életünkre egyszerre jóllakni. O kenyérnek nevezte magát, mindennapi kenyérnek. A napi áldozás csodálatos dolog, de kevesen tudják megvalósítani. Viszont ha már ott vagyunk a vasárnapi szentmisén, érdemes áldozni is. Nem találnátok furcsának, ha valakit egy lakomára hívnak, de csak nézné,
