A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-06-01 / 6. szám
A SZÍV - 1993. JÚLIUS 247 halandó emberségünkben (vő. 2Kor 4,10-11). A liturgia által a hívők - papok és világiak - nemcsak jelenlevőkké lesznek az üdvösség egykor megtörtént eseményénél, hanem azt „meg is valósítják" Krisztusban, Krisztussal, Krisztus által, aki az idők végéig gyakorolja legfőbb és egyetlen papságát (vő. Zsid 7,25). Az eucharisztikus ünneplés tehát az Atyának szóló hálaadás, aki mind az Ő, mind az egyház nevében misézik, teszi jelenvalóvá az egyetlen Áldozatot. A Szentlélek alkotta egyházi közösségben - mert Jézushoz csatlakoztunk - megadunk minden tiszteletet és dicsőséget az Atyának. A szentmise engesztelő áldozat is. A kiengesztelés forrása az Atyának megelőző és feltételhez nem kötött szeretete, mely akkor mutatkozott meg teljes gazdagságában, amikor Jézus, Megváltónk feláldozta magát bűneink engesztelésére, és a feltámadásban felmagasztaltan visszatért a mennybe, hogy megkezdődhessen Pünkösdkor Isten újszövetségi népének új, kegyelmi élete. Az Atya elfogadta Fiának kiengesztelő áldozatát. Visszafogadta a bűnös embert és kegyelmeivel segíti, hogy egymással is kiengesztelődjenek. Az eucharisztikus ünneplés az egyházban, az egyház közösségében, ezt az egyetlen és megismételhetetlen engesztelő eseményt teszi jelenvalóvá. Krisztust szentségi módon ajánljuk fel, mint a kiengesztelődés áldozatát, hogy ajándékképpen megkapjuk a Szeretet és az Egység Lelkét. így küzdhetünk le minden megosztottságot, így lehetünk egy testben egyek, és így lehet az egyház a társadalomban „az egység jele és a béke eszköze". Az egyház mindig tanította az eucharisztikus áldozat kiengesztelő erejét, de ugyanakkor - Szent Pál szavára hivatkozva: „vizsgálja meg az Mennyi gondot fordítunk plébániai közösségünkben az Eucharisztikus ünneplésre? Hol és miben lehetne - kellene - javítanunk? Istennek mely adományaiért vagyunk éppen mi, kiváltképpen hálásak? Hogyan lehetne jobban kifejezésre juttatni hálánkat Isten adományaiért? Közösségünkben Isten az ő jelenlétét miben mutatja ki a legnyilvánvalóbban? Hogyan fejezhetnénk ki jobban az eucharisztikus áldozat segítségével magasztaló hálánkat Isten jelenlétéért? A mi közösségünkben mik az ellentéteknek fő forrásai?Hogyan lehetne számunkra egyre nagyobb segítség az eucharisztikus ünneplés annak kifejezésére, hogy szívből vágyakozunk a kölcsönös kiengesztelődésre ?
