A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-06-01 / 6. szám
A SZÍV - 1993. JllXfVS 243 APOSTOLI LEVÉL A MAGYARORSZÁGI PÜSPÖKÖKNEK Tisztelendő Püspöktestvéreim! A nemes magyar nemzet történelmének hajnalától kezdve a katolikus egyház - amelyet „Isten küldött a népekhez, hogy ,az üdvösség egyetemes szakramentuma' legyen" (AG 1) és amelynek „isteni parancs adta a megbízást, hogy menjen el az egész világra és hirdesse az evangéliumot minden teremtménynek (DH 13) - dicséretes módon töltötte be e nép között üdvösséget munkáló küldetését. Taksony herceg kérésére - aki követét Rómába küldte -, XII. János pápa már 962-ben kiválasztotta Zakeust, püspökké szentelte, majd útnak indította Magyarországra. A továbbiakban Szent István királynak köszönhető a magyar Egyház megszervezése. A ravennai zsinat 1001-ben - ahol az a Szilveszter pápa is jelen volt, aki István hercegnek a koronát küldte - „mater et caput"-nak ismerte el Esztergomot. Közben megszerveződtek a veszprémi, a kalocsai, az egri, a győri, a pécsi, a Csanádi, a bihari és a váci egyházmegyék. Szent István király - miközben azon buzgólkodott, hogy népe megfelelő egyházi szervezetet kapjon -, értékes örökségként hagyta rá azt is, hogy hűséges maradjon az Apostoli Székhez. A kezdeti idők dicsőséges történelme elevenedik meg emlékezetünkben, most, amikor azon vagyunk, hogy a jelen idők lelkipásztori igényeinek megfelelő módon újjárendezzük országotok egyházmegyéinek határait. Pünkösd ünnepe egészen sajátos fényt áraszt ezekre az intézkedésekre. Ugyanis a Szentlélek az, aki „eljövetelével bevezeti a végső idők világát, az egyház korszakát" (A Katolikus Egyház Katekizmusa, 732), s aki ezt az egyházat „különféle hierarchikus és karizmatikus adományok- kal"(LG 4) gazdagítja azért, hogy Krisztus, aki egyházát mint látható szervezetet alapította a földön, általa mindenkire árasztani tudja az igazságot és a kegyelmet (vö. LG 8). A katolikus magyarok, egyházmegyéikben - melyeknek története
