A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1993-01-01 / 1. szám

A SZÍV - 1993. JA9fUÁ!g

25

megintcsak álmában kap hírt József arról, hogy már elmúlt a veszély. Hasonlóképpen az újszülött Jézust meglátogató, hódolatukat lerovó napkeleti bölcsek álmukban kapnak figyelmeztetést, hogy kerüljék el Heródes palotáját, és más úton térjenek vissza hazájukba.

1. Az álomfejtő József életében milyen változásokat hozott, hogy megfejtette a főpohárnok és a fősütőmester álmát? (max. 10pont)

2. Keresd meg az Újszövetségben azokat a helyeket, amelyek Szent József álmairól és a napkeleti bölcsek álmairól szólnak (max. 10 pont).

Micsoda szégyen!

A szüléink eladták a régi polcot, egy újat, sokkal nagyobbat vettek, és persze néhány napon át a régiből kirakott összes holmi a padlón hevert, mi meg rettenetesen élveztük. Együtt nézegettük ezeket a dolgokat, mert mi mindent együtt csinálunk, ugyanis ikrek vagyunk, az én nevem Kristóf, a fivéremé Mihály, de a szüléink csak Krisnek és Misnek hívnak bennünket. Az apu megengedte, hogy mindent megnézhessünk, ha semmit nem rontunk el és nem viszünk el máshova. Még örült is, hogy csendesen bújtuk ezt a sok holmit, és egy egész órán át nem verekedtünk össze.

Egyszercsak a kezünkbe akadt egy csomó fényképalbum, volt ott vagy tíz, és mind meg voltak számozva. És a legelsőben a dédszüleink fényképei voltak, utána időben egyre közelebbiek és közelebbiek, egészen az utolsóig, amelyben a múlt nyári fotókat találtuk. A nagyon régi fényképeket a dédszüleink írták alá, az utolsókat pedig a szüléink, és az aláírások néha mulatságosak voltak, néha komolyak. Na, és most, elmondok nektek valamit. Elmondok egy titkot. Ha apu emlékezett volna arra, hogy milyen fotók vannak ott és milyen aláírások, akkor biztos nem engedte volna meg nekünk, Misnek és nekem, hogy ezeket az albumokat nézegessük. Egyszerűen égnek állt a hajunk. Ezek a felnőttek igazán szégyellhették volna magukat! Nézem én, nézi Mis, itt például valamilyen gyerek ül a bilin! És az aláírás: „Malusia első önálló produktuma." Egymásra néztünk - hát hogy lehet ilyet! És miféle Malusia? Nézzük a dátumot, és egyszer csak leesik a tantusz. „Mis - mondom - megeszem a kapcám, ha ez nem Méla nagymama! Hát persze ide nem is „Malusia", hanem „Melusia" van írva!" Misben is megállt a szusz. Méla nagymama! A bilin! Szégyen gyalázat!