A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-05-01 / 5. szám
234 ‘KÄTOLI'KUS L‘LL%IS‘ÍCjI 'IÁjt'KOZ'míTÓ Vegyétek a Szentleiket! Úgy küldelek titeket! MÁJUS 30. - PÜNKÖSDVASÁRNAP ApCsel 2,1-11; lKor 12,3b-7.12-13. A küldetés magánya kifejezésben a magány általában idézőjelben értendő. Isten lelke lakik bennünk. így sohasem lehetünk igazán magányosak. Akik Krisztusban megkeresztelkedtünk, Krisztust öltöttük magunkra és így egészen testvérek lettünk minden különbségtétel nélkül. Éppen a Szentlélek - annak Lelke, aki Krisztust föltámasztotta a halálból - hozza létre ezt a tökéletes egységet és testvériséget közöttünk. Az egyenlőség korántsem egyformaság. Isten úgy formál minket sajátjaivá, úgy vezet célba, hogy mindenki mástól különböző egyéniségünket tiszteletben tartja: minden keresztény egy-egy Krisztus, akiben a Szentlélek működik. Ő adja meg, kinek-kinek tetszése szerint, azokat az adományokat, karizmákat, „talentumokat", amelyek képessé teszik a küldetésre. Lélek nélkül nem idézőjelben lenne magányos a küldetésünk. Eleve reménytelen lenne egy ilyen „lelketlen" küldetés. Ezért ígérte Jézus a megváltás művének befejezéseképp a Szentlélek eljövetelét. Távozása után állhatatosan a városban maradtak és együtt imádkoztak mindnyájan Máriával, Jézus anyjával abban az emeleti teremben, ahol olyan bensőséges órákat töltöttek el Jézussal. Erre az imádkozó közösségre leszállt a Szentlélek. Bőven árasztotta ajándékait: az értelem, a tudomány, a bátorság, a bűnbánat lelkét, a nyelvek adományát. És mivel a Lélek ajándékait ki-ki azért kapja, hogy használjon vele, nem sokáig őrizgették, hanem hamarosan kapott belőle a pünkösdre összegyűlt, az ég alatt élő nemzetekből származó sok-sok ember. Megszületett az egyház és megkezdődött a Szentlélek korszaka. Az ő „dolga" a világ megszentelése. Ezért siet segítségünkre, ha nem tudjuk, hogyan kell imádkozni. Ő lelkiismeretünk szava, bűnbánatunk feltétele, örömünk forrása, küldetésünk kulcsa. A Lelket kezdettől birtokló Jézus már föltámadásakor kiárasztotta azt az apostolokra. Békéjével áldotta meg őket és rájuk lehelve Lelkét, megbízta őket a kiengesztelődés szolgálatával. Ki bocsáthatja meg a bűnöket, ha nem egyedül az Isten? - kérdezték a farizeusok a béna meggyógyításakor. Most pedig az, akinek kimondott szava egy a cselekedetével, ezekre az egyszerű emberekre bízta a bűnbocsátás igéjét is. Isten önmagából részesítette az embert a Lélek által. Azóta az egyház Isten életének forrásaként ontja, osztja ki életet adó, gyógyító, újjáteremtő, Irataimat közvetítő, csodákra képesítő ajándékait, a szentségeket.
