A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1993-05-01 / 5. szám

A SZÍV - MÁJUS

221

sikerülni fog rendet teremteni. Ahogyan apám, Robit és édesanyám, Adi idejében volt!"

Ermi kihúzta magát. Nagy elhatározást érzett. Sejtelme sem volt, hogyan valósítja meg, de biztos volt benne, hogy sikerül.

„Gyere, Mondor, próbálj fölállni és járni! Ne lépj a sebes lábadra. Hiszen négy lábad van. Hárommal egész jól lehet haladni. Majd segítek."

Ermi nyakon fogta a kutyát és talpra segítette. Mondor elég nehezen tápászkodott föl, de azután barátságosan nyomta az orrát Ermi nadrágjához, és sebzett lábát magasba tartva kezdett három lábon előresánti- kálni. Ermi, aki szintén nem állt túl szilárdan a lábán, és a feje is szédült egy kicsit, mellette lépkedett. Jobb kezét a nagy fehér kutya hátára tette.

„Segítenem kell neki a járásban" - mormolta.

Pedig inkább fordítva volt. Erminek kellett a kutyára támaszkodnia, különben elesett volna. Mondor szívesen engedte és időnként hűséges kutyaszemével becézően nézett fiatal gazdájára. Bizony nem nyújtott különösebben harcias látványt a két jó barát, amint a fennsíkon fölfelé botorkált. Senki sem hitte volna, hogy Máriavár és az egész királyság meghódítására indulnak.

Ermi a belső fülével megint hallotta, hogy felfakadnak a dallamok. Egyiket a másik után dúdolta maga elé. Valamennyi változat volt a bölcsődalra, amit édesanyja énekelt. Úgy belemélyedt a muzsikába, hogy alig vette észre, amint a ködből fölmerült Ugri, a zerge, és vidáman ugrándozva szaladt feléje. Csak akkor ocsúdott fel, amikor a kecses állat már közvetlenül előtte állt.

„Bravó, Ermi! - kiáltotta. - Ez csodálatos volt, csodálatos! Megbirkóztál vele! Egy hajszálon múlt, ugye? Vettük észre, mert a tűzfolyam nagyon háborgott. De épp bőrrel megúsztad. Ő pedig, ő szétfolyt, párává vált! Megszabadultunk tőle! Nagyszerű! Bravó, Ermi, bravó!"

„Jó, jó - mondta Ermi, akinek jólesett a dicséret, hiszen szinte gyerek volt még. - Csak azt tettem, ami mindenkinek magától értetődő kötelessége, és azt se valami fényesen. De a végén aztán jóra fordult minden. Hanem most vissza kell jutnom a felvilágba, és ez egy kicsit nehéz lesz."

Csak most ébredt rá, hogy a visszaúton még egyszer át kell hatolnia előbb a tűzfolyamon, azután meg a vízesésen, és fogalma sem volt, hogyan képes ilyesmire jelenlegi állapotában. (Folytatjuk)