A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1993-05-01 / 5. szám

218

„XISSZÍV” - SZT.WTjtoiOS'BOQÁUl

ERMI19. Nemeshegyi Péter

A

z oroszlán már ott volt előtte, lelapult a halálos ugrásra, és kinyújtott manccsal rávetette magát. Ezután minden egy pillanat alatt folyt le. Ermi, baljában a furulyával, jobbjában a karddal, a fal mellett állt. Rettentő ütést érzett a bal vállán és a felsőkarján. Az oroszlán acélkemény karmai mélyen a húsába vájtak. Metsző fájdalom járta át a vállát meg a karját. Majdnem elejtette a furulyát, de azért görcsösen markolta. Ugyanabban a pillanatban észrevette, hogy az oroszlán baloldala szabadon maradt és döfésre kínálkozik. Karja megrándult. Már-már bele akart szúrni, amikor átvillant rajta a gondolat: „Ez szándékosan kínálja nekem az oldalát! Olyasmire akar csábítani, amit nem szabad tenni! Valami értelmetlen dologra! Hiszen ő maga mondta: Engem senki sem ölhet meg."

És egyszerre halk hangot hallott közvetlenül a füle mellett:

„Ermi, hagyd a kardot! Aki kardot ragad, az kard által vész el."

Az oroszlán karmai még mindig a karjába mélyedtek, a vadállat torka ott tátongott előtte. Érezte forró lehelletét az arcán. Ermi ökle széjjelnyílt. A kard a kőre esett. A fiú baljával még szorosabban átfogta a furulyát, és behunyta a szemét.

„Most leharapja a fejemet" - gondolta.

Ekkor hirtelen dühödt ugatás harsant fel, és Ermi egyszerre érezte, hogy megszűnik az oroszlán karmainak szorítása a vállán. Kinyitotta a szemét. Ekkor látta meg, mi történt: Mondor rontott az oroszlánra teljes erejével. Az, a nem várt támadástól elvesztette egyensúlyát, s a padlóra zuhant. A kutya ráugrott és vicsorogva kereste a torkát. Ellenfele védekezett, ádázul csapkodott karmos mancsaival. A két hatalmas állat, a fekete oroszlán meg a fehér kutya, élet-halál küzdelemben gomolyodott össze a földön.

Ermi a szörnyű látványra meredt. A vér patakzott a bal karján, de észre sem vette. A viaskodó állatok lebilincselték. Mondor vadul küzdött és jól összeharapdálta az oroszlánt, de az nagyobb volt és erősebb. Amikor a támadás okozta első meglepetésből felocsúdott, ellentámadásba ment át. Ermi borzadva látta, hogy Mondor már több sebből vérzik. Az oroszlán most szájába kaparintotta a kutya jobb első lábát, és beleharapott. Mondor felvonyított a fájdalomtól.

„Mit tegyek?" Ermi földbe gyökerezett lábbal, tanácstalanul állt. Megint a kard után akart nyúlni, hogy lecsapjon az oroszlánra, de vissza-