A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-05-01 / 5. szám
A SZÍV - MÁJUS 21S A telefon I sörgött a telefon, anyu vette fel, majd így- Katika, téged keresnek. Kati átvette a kagylót és unott hangon- Jól van. Mindjárt megkeresem a füzetemet. Még öt percig beszélt, és anyu, aki éppen mosogatott, csak a mondattöredékeket hallotta.- ...harmincadik oldalon... Az első... Jaj, ezt már elmondtam... Ildi, nem érek rá... de honnan tudjam? Jól van. Ez minden, szervusz! - Kati eltette a füzetét és becsukta a hátitáskát.- Anyuci - benyitott a konyhába - lemegyek az udvarra. Már rajta volt a cipő, amikor ismét megszólalt a telefon.- Halló - mondta anyu, és utánaszólt a lépcsőházba - Katikám, téged keresnek! Kati kénytelen volt visszajönni, újra elővenni a füzeteit a hátitáskából, anyu pedig újra végighallgatta a beszélgetést:- Szerbusz, Laci... a harmincadik oldalról... Csak siess, mert nem érek rá... Jól van, lediktálom... jó, akkor lassabban, de ne piszmogj... Igen, ez minden, szervusz! Kati visszatette a füzeteit a hátitáskába, bekattintotta a zárat és lefutott a lépszőn. A félemeleten hallotta még a telefoncsörgést; megsza- porázta a lépteit. Anyu már nem tudta visszahívni. Jót játszott a lányokkal az udvaron, másnap az iskolában is kitűnően érezte magát az utolsó óráig, amikor megfájdult a feje. Az ebédnél anyu azt mondta:- Nem jól nézel ki. Földagadtál! Még csak ez hiányzott! Biztosan elkaptad a mumpszot. Hány gyerek beteg az osztályból?- Tíz - nyögte Kati. Másnap fájósán, földagadtan, sálba bugyolálva feküdt az ágyban. Az ötödik napra kétoldalt is földagadt, és nagyon éhes volt. Alig tudott enni, fájt mindene. A hatodik napon pedig, még földagadt arccal, de már láztalanul Kati Gyuri számát tárcsázta:- Gyuri? Szervusz, itt Kati. Mondd már, légy szíves, mi van föladszólt: válaszolt:
