A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-05-01 / 5. szám
210 „-KJSSZtV" - SZVJfflfbiOSVOQÁR. jobban repül az idő. Tamás felcseperedését még alig tudtuk kivárni, Péter pedig milyen gyorsan elérte a nyolcadik esztendőt. Csodálatos dolog anyának lenni! Szinte a semmiből születik egy új élet, egy önálló személyiség. Hát még ha belegondolok, hogy nem csak erre az életre, hanem az örökkévalóságra hozhattalak benneteket a világra. Valóban a Teremtő Isten munkatársának érzem magam.- Olyan jó, hogy ennyire szeretsz minket és így tudsz lelkesedni! Pedig Ritával komoly veszélyben voltatok. Többen is mondták, hogy akinek már öt gyereke van, nem szabadna könnyelműen kockáztatni az életét. Nagyon bántott az ilyen beszéd, mert szörnyű lett volna elveszíteni téged!- Hála Istennek itt vagyunk mindketten, egészségesen és boldogan. Rita vállalása nem volt könnyelműség. Hiszen csak a kötelességemet teljesítettem. Minden hivatás kockázattal járhat. Mi volna, ha a bányászok nem mernének leszállni a tárnába? Sajnos, ott is fennáll a veszély, hogy nem térnek vissza. Aki elfogadja az édesanyai hivatást, az nagyon sok nehézséget is vállal, de mindig kap hozzá a jó Istentől elég erőt. És mennyi örömet!- Anya, már többször elgondolkoztam azon, hogy te olyan tehetséges mérnök vagy, több pályázatodat is elfogadták, mégis mindent abbahagytál és most már csak a családért dolgozol. Minden terveddel fel kellett hagynod.- Először is, csak az építészettel kapcsolatos terveimről mondtam le. Rengeteg tervem van még a családdal, csak sikerüljön megvalósítanom őket. A korábbi elképzeléseimről sem kellett lemondanom, szabadon választottam az anyai hivatást. Elfogadtam Isten kiválasztását, hiszen tudjátok: „Nem ti választotok engem, hanem én választlak titeket." Mikor édesapátoknak igent mondtam, tudtam, hogy egy csodálatosan szép, de nehéz vállalkozásba fogunk, mindketten vágytunk a nagy családra és hálásak vagyunk, hogy megteremthettük. Sok asszony van, aki nagyon szeretne gyermeket, mégis el kell fogadnia a gyermektelen házasságot, vagy más gyermekének fölnevelését. Hiszen a feleség vagy a nevelőanya hivatása is nagyon szép. Fontos, hogy észrevegyük, mire hív a jó Isten és elfogadjuk azt.- Őszintén szólva, én egyáltalán nem vágyom egyetlen gyerekre sem. Nekem nincs hozzá türelmem, főleg az olyanhoz nem volna, mint amilyen én vagyok.- Zsuzsikám, el sem tudod képzelni, mennyire szeretem az őszinte és keresetlen stílusodat. Az unokáidnak is „tök fog tetszeni"! Egyébként a
